Haza.. XII.

A fosztogatók

Eszter kifakadt, és elkezdett mesélni. Én pedig ledöbbentem, hogy mennyire más a valóság, mint amit elképzeltünk róla. A hegy túloldalán egy teljesen más stílusú közösség alakult ki, mint amit ezen az oldalon Grétiék létrehoztak. Itt egy nagyon komoly, hierarchikus rendszer épült fel, egyetlen, erőskezű vezetővel. Ő irányított mindent. Ő döntött mindenről. Az ő kezében volt a teljes hatalom. Olyan volt, mint egy mini királyság. Volt pár segítője, akiket „vezéreknek” hívott, de a többség csak alattvaló volt, aki azt tette amit parancsoltak neki. A folyamatos buli, zene, tánc, jókedv.. ez mind-mind azért volt, hogy ezzel ellensúlyozza a hatalmát és a parancsait. Nem volt önálló akarat, nem voltak egyedi döntések. Vagy elfogadtad a játékszabályokat és tetted amit parancsoltak, vagy csúnya véget értél. Aki nem hajolt meg az uralkodói akarat előtt, azt gyakorlatilag száműzték. Sőt.. ha valaki komoly tisztséget töltött be, akkor neki nem volt menekülés.. őt szó szerint börtönbe zárták!

Még nem volt rá példa, hogy ilyen magas pozícióban lévő ember ment volna el, mint Eszter. Ezért is volt ez a nagy rohangálás és pánik. Ezért akartak minket mindenáron megállítani. Mi lett volna, ha sikerül nekik? Ebbe bele sem mertem gondolni. De már mindent értettem. Értettem, hogy miért volt Eszter szemében ez a félelem és miért nem kért meg simán minket arra, hogy vigyük magunkkal.

Tovább mesélt. Hal és tüzelőanyag az van nekik bőven, hiszen ott a tó és ott az erdő. De igazából semmi másuk nincs. A kisbolt hamar kifogyott, és éhezni kezdtek. Ekkor állt az élre István. Szervezett egy felderítő csapatot, és elindulta.. fosztogatni. Mert nem felfedezés, nem segítség kérés, nem együttműködés lett belőle, hanem egyszerűen ellopták a környező településekről amire szükségük volt. A módszer bevált. Az emberek benne látták a megmentőt, és nagyon hamar teljhatalmú vezér lett belőle.

Eszter elhalkult. Elakadt a szava és egy nagyot nyelt. – Én is benne voltam. A második felderítő csapattal mentem ki. – az arcán könnycseppek futottak végig – Bizonyítani akartam. Ismertem Gergőt, tudtam, hogy alapos ember, és mindenre fel van készülve. A miénk volt a legnagyobb fogás az összes csapat közül. Jutalmul az őrzők vezetője lettem. Utána többé nem mentem portyázni, de ezt soha nem fogom tudni lemosni magamról. Gergő pedig sohasem fog megbocsátani nekem.

Többet nem mondott. Meredten nézte a földet és rúgdosta a köveket. Visszaértünk az ebédlőhöz. A többiek önfeledt kacaját messziről hallani lehetett. Mit tegyek? Hallgassak, vagy mondjam el a többieknek? Mit fognak szólni hozzá, hogy egy fosztogatót hoztam közéjük? Mit tettem?!? És mit tegyek most?

A többiek vidáman iszogattak és beszélgettek az asztalnál. Csendesen léptünk oda hozzájuk. Egy pillanatra megfagyott a levegő. Azt hiszem érezték, hogy valami nincs rendben. – Merre jártatok csavargók? A feleséged tud róla, hogy csajozol? – Szólt be azonnal Imibá ahogy odaértünk. Ezzel szépen feloldotta a helyzetet, de én most mégsem tudtam nevetni a viccén. Leültünk a többiek közé. Pár perc után komolyabb irányt vett a beszélgetés. Imibá mesélt magáról, hogy hogyan csöppent bele ebbe az egészbe. Sztorizgatott kicsit, aztán egy hirtelen fordulattal átadta a szót Eszternek. – Hát rólad mit tudhatunk azon kívül, hogy elraboltunk, és engem lőttek le érte? – fordult vicceskedő, de mégis komoly arccal felé.

A beszélgetés elhalkult, és mindenki Eszterre nézett.

Ebben a pillanatban megszólaltak a rádiók: – Betörés! Betörés! Mindenki a kapukhoz!

Támadás

Felálltunk, és mindenki rohant amerre látott. Egyedül Imibá maradt az asztalnál és falatozott tovább egykedvűen Buksival. – Na, majd ha visszajöttek, akkor folytatjuk. Addig miénk az összes süti! – mondta, és odadobott egy islert Buksinak.

Teljes erőmmel a kapu felé rohantam, mert láttam, hogy ott valami nagy csődület van. Tuti megdöntöttem a száz méteres síkfutás rekordját. De Eszter.. Eszter leelőzött engem. Olyan sebességgel és annyira halkan futott, hogy nem tudtam tartani vele a tempót. Amikor odaértem, ő már ott volt, pedig egyszerre indultunk el. A portás fülkénél gyűlt össze mindenki, és a rádiót hallgatták. Mikor odaértünk, akkor jött a friss információ. Egy taxis jelezte, hogy három autó tart felénk a hegy felől, lefelé a kilátótól vezető úton. Rákanyarodtak a főútra és most a központunk felé tartanak. Nincs sok időnk, onnan alig negyed óra és ideérnek.

Tanácstalanul néztünk egymást: – Három autóval? Az legalább 12 ember! – Biztosan vannak fegyvereik is! – Mit akarnak a központban? – Meneküljünk és zárkózzunk be az épületekbe! – Harcoljunk! – Hülye vagy! Mi a fenével harcoljunk?

Össze vissza ment az ötletelés és kiabálás, totálisan pánikba esett mindenki. Aztán hirtelen egy fülsiketítő füttyszó hasított a levegőbe. Mindenki elhalkult és odanézett. Eszter volt az. Felállt a korlát tetejére, fütyült egyet, és mikor mindenki rá figyelt, akkor határozott, de gyors szavakkal adta az utasításokat.

-Te piros pólós rohanj a raktárba és hívj ide mindenkit! Hozzanak baltákat, rudakat, szerszámokat, mindent ami jó lehet fegyvernek!

-Te ott, kapucniban! Szaladj az étkezőbe, hozzd aki ott van! Késeket is! Nagyokat! Nem baj ha életlen, csak legyen látványos!

-Ádám! Te szólj Grétinek! Szükség lesz rá itt a kapunál!

-Akinek van kapucnis pulcsija, az azonnal hozza ide és vegye fel! Fontos, hogy mérgesnek és keménynek nézzetek ki. Tudom, hogy be vagytok szarva, de nem szabad, nem láthatják rajtatok a félelmet!

-Pickupokkal fognak jönni, szóval 2-2 ember lesz a kocsikban és egy a platón. A sofőrnél soha nincs fegyver. Aki mellette ül, annál csak pisztoly, de aki a platón van, annál lehet bármi. Ők az erősek. Sok izom, kevés ész. Főleg baltát vagy baseball ütőt hoznak magukkal. Nem kell félni tőlük, brutálisnak néznek ki, de többnyire cukik.

Tíz percen belül ott volt minden amit kért. Mindenkit elrendezett. Hova álljon, mi legyen a kezében, mi legyen rajta, hova nézzen, mit mondjon. Gréti úgy állt a kapuban a sorompó előtt oldalán a két legnagyobb darab sráccal, mint valami királynő a testőreivel. Még mondott pár instrukciót mindenkinek, aztán bement a portásfülkébe és leült. Semmi sem látszott belőle, de ott volt, és ez mindenkinek önbizalmat adott. Alig egy percet kellett várni, és felzúgott a három pickup motorja. Valóban ketten ültek benne és egy ember a platón kapaszkodott. Háromszög alakban álltak meg a kapu előtt. A két szélsőből kiszállt a két fegyveres, övükbe dugott pisztollyal. Előrejöttek az első autó elé. A középsőből kiszállt egy vékony, alacsony srác és közéjük állt. Lassan, de határozottan odasétáltak a sorompóhoz és megálltak. Eszter alig észrevehetően intett a portás fülkéből Grétinek. Ő is elindult a két tagbaszakadt gyerekkel a sorompó felé, és megálltak a támadókkal szemben. Egy méter sem volt a két vezér között.

Farkasszemet néztek egymással, de senki sem szólalt meg.

Eszter megint intett: A kapucnis, konyhakéses srácok odasereglettek és egy méterrel Grétiék mögött álltak meg, hosszó vonalban a kapu teljes szélességében.

A jövevények végignéztek rajtuk, de a kapucnisok nem emelték fel a fejüket, csak a földet nézték meredten maguk előtt.

Eszter csendben újra jelzett: A fehér köpenyes konyhások is akcióba léptek és egy lépéssel a kapucnisok mögé sorakoztak fel. Az ő kezükben sokkal komolyabb fegyverek voltak. Minden másodiknál csákány volt. A többiek kezében pedig fekete vas csövek. Szemből nem lehetett látni, hogy mi az pontosan. Simán azt hihették, hogy puska van náluk.

Megfagyott a levegő.

Ítélet

A fosztogatók vezetője egy fél lépést előre lépett Gréti irányába. A jelenet kívülről nagyon vicces volt, mert a srác még Grétánál is alacsonyabb volt egy fejjel. A mögötte álló testőrök folyamatosan körbe-körbe nézelődtek. Próbálták kifürkészni, hogy kik a kapucnisok és hogy milyen fegyver van a köpenyesek kezében, de nem tudták kideríteni. Ettől láthatóan egyre idegesebbek lettek. A srác viszont egyáltalán nem tűnt idegesnek, inkább baromi dühösnek.

-Tudom, hogy nálatok van. – kezdte fenyegetően – Tudom, hogy ti szöktettétek meg. Mond meg neki, hogy kitagadtam. Ha csak a közelünkbe jön, örökre bezárjuk, és minden nap személyesen fogom megkínozni. – üvöltötte, majd kicsit csendesebben folytatta – Jobban jár, ha soha többé nem kerül a szemem elé! De rátok jobban haragszok! Nincs jogotok elrabolni egy emberemet. Ezt meg fogom bosszúlni, de most az egyszer megkíméllek titeket. Többé ilyen nem lesz!

Ezzel hátat fordított és dühösen visszaszállt az autóba. Újra felbőgtek a motorok, és a három pickup amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Csak mikor eltűntek a sarkon, akkor mert Gréti fellélegezni. Remegett és a földre rogyott. Közben a többiekben is felszabadult a feszültség, és örömujjongásban törtek ki. – Ezzaaazzz! – Megmutattuk nekik! – Beszartak tőlünk! – Vissza ne gyertek többé senkiháziak! – hallatszottak a kiáltások mindenfelől. Eszter kijött a portás fülkéből. Ahogy oszlott a tömeg, odamentek hozzá, megveregették a vállát, volt aki megölelte. Megköszönték amit tett. Erőt és győzelmet adott nekik. Olyan önbizalmat amit talán még soha nem éreztek. A rettegés helyét a büszkeség vette át. Lassan mindenki elment, csak páran maradtunk ott. Felsegítettem Grétit, és elkísértem őket a szobájához. Eszter és Gréta bementek a szobába és magukra zárták az ajtót.

-Köszönöm amit értünk tettél! – kezdte – Viszont most azonnal mondj el mindent. Tudnom kell, hogy mire számíthatunk. – mondta Eszternek

Eszter pedig mesélt. Részletesen elmondott mindent Grétának. Elmesélte azt is, hogy hogyan lett a fosztogatók egyik fő alakja, és hogy hogyan bánta meg mindazt, amit tett. Néha keményen és hevesen a karjával hadonászva, néha pityeregve és szipogva. Én csak álltam az ajtó előtt és vártam. Cinkosnak éreztem magam, mert én már mindent tudtam, de fogalmam sem volt, hogy mi zajlik a szobában.

Aztán kinyílt az ajtó, és két kisírt szemű lány állt előttem.

-Mindent megbeszéltünk. Örülök, hogy elhoztad Esztert. Nélküle ez a nap sokkal csúnyább véget ért volna. Mostantól ő felel a biztonságunkért. Köszönök neked mindent, mostmár nem lesz semmi baj. Menj haza anyához, neki nagyobb szüksége van rád, mi már megleszünk! – Zárta szavait Gréti és megölelt engem.

A szívem hevesen dobogott. Nem tudtam mit is érzek igazán. Tényleg nincs itt már rám tovább szükség? Eljött a búcsú és a hazaút ideje? Hagyjak itt mindent? A lányomat? A csapatot, Buksit és Imibát?

-Így lesz a legjobb. Anyának szüksége van rátok! – Zárta le Gréti a beszélgetés és visszament a szobájába.

Folytatom..

---

---

A történet korábbi részei

• Haza I.
• Haza II.
• Haza III.
• Haza IV.
• Haza V.
• Haza VI.
• Haza VII.
• Haza VIII.
• Haza IX.
• Haza X.
• Haza XI.

---