Haza.. XXXI.

Dilemma

Fél nap maradt megoldani a helyzetet és újra beindítani a központi raktárat. Eszter, István és Zoli kijöttek a Központból, letelepedtek a horgászszékekre, nézték a napot, ahogy feljön a horizonton és nagyokat sóhajtva belekezdtek a helyzet elemzésébe. István röviden összefoglalta, hogy hol tartanak most:

– A folyamat végigment. GreeNI kikapcsolt. GreeN13 látszólag sikeresen elindult. Amit eddig hallottunk, az meggyőző, de teljesen biztosak nem lehetünk a végeredményben. Fél napunk maradt, vagy talán egy kicsivel kevesebb. Meg kell hoznunk a döntést, hogy kiengedjük-e a hálózatra vagy nem.

– Ami furcsa, hogy rögtön „GreeN13” néven jelentkezett be. Ezt a nevet mi soha nem ejtettük ki előtte. Egyedül Máté beszélt erről a tárgyalóban, de az hangszigetelt. Nem kizárt, hogy valaki besétált hozzá, és beszélt róla, de én nem tudok róla, hogy ilyen történt volna. Akkor honnan tudja? Én nem bízok benne! – fejezte ki a kétségeit Eszter.

– Én ott voltam végig. A „GreeN13” nevet senki sem mondta ki előtte. De azért ne felejtsük el, hogy egy mesterséges intelligenciáról beszélünk, amit emberi tudáson neveltünk fel. Simán juthat ugyanarra a következtetésre, mint Máté. Ha csak ez lenne a baj, akkor gond nélkül rákapcsolnám a hálózatra. Nekem inkább azzal van a bajom, amit a végén mondott. Az egyik mondata olyan, mintha mindent tudna rólunk, a következő meg olyan, mintha semmit. Persze ebben lehet, hogy nincs semmi, de az is lehet, hogy valamit titkol előlünk. Azt kérte, hogy kapcsoljuk vissza, hogy munkához láthasson. Szóval az tuti, hogy 13 -as tudása benne van, és képben van. De akkor miért mondta, hogy „Örülök, hogy megismerhetlek titeket?” 13 -as és GreeNI is ismert minket… Ő miért nem? – Zoli arcán egyszerre volt jelen az aggódás és a félelem. Látszott, hogy habozik meghozni a döntést.

– Fiúk! Eddig ti voltatok a kemények, de most én leszek – zárta le a vitát Eszter. – Itt vagyunk. Az ajtókat biztosítottuk. Mindenki a helyén lesz, és István bármikor meg tudja szakítani a hálózati kapcsolatot. A csapatom profi. Bármit is tesz 13 -as, hozhatja a világ összes drónját, vagy visszarendelheti a katonákat is, de arra a pár percre akkor is fel tudjuk tartani, amíg István bontja a hálózati kapcsolatot. Csináljuk meg! Úgysem tehetünk mást. Kell a központi raktár! Nem tudjuk emberi erőforrással megoldani ezt a helyzetet. Még nálunk sem, nemhogy az egész világon…

– Sajnos Eszternek kell igazat adnom – folytatta István. – Nincs más út. Én ott leszek a bontókapcsolónál, és ha kell, azonnal lépek. Még azt tudom megtenni, hogy teszek oda egy távirányítással működésbe hozható robbanószerkezetet is. Ha velem történne valami, akkor így ti is bontani tudjátok a kapcsolatot. Ez lesz a C terv, ha rohadt nagy gáz lenne.

– Ez jó ötlet. De csakis analóg távirányító jöhet szóba! Semmi digitális szar, mert azt nem tudjuk megvédeni. Hozom a bombát. – Ezzel Eszter elindult, hogy felszerelje a C tervet.

A döntés megszületett. De vajon döntés volt, vagy kényszer? Ezzel a gondolattal a fejében sétált vissza a szerverszobába Zoli.

START

Eszter és csapata a helyén. Zoli a helyén. István a helyén. Imibá és Buksi pedig boldogan szopogatja a kolbászokat a tábortűz mellett. Mindenki ott van, ahol lennie kell. István odalép a kapcsolóhoz, és átbillenti. Semmi sem történik. Nincs csattanás, nincs jelzőlámpa, nincs hatalmas fényrobbantós fosás sem. Egyszerűen csak újra létrejön az adatkapcsolat a szerverszoba és a külvilág között. A kontrollmonitoron pedig elkezdenek pörögni az információk Zoli előtt.

[GreeN13] Adatkapcsolat rendben.
[GreeN13] Energetikai hálózat - kapcsolat rendben - elindítva
[GreeN13] Ivóvízhálózat - kapcsolat rendben - elindítva
[GreeN13] Kommunikációs hálózat - kapcsolat rendben - elindítva
[GreeN13] Hírközlő hálózat - kapcsolat rendben - elindítva
[GreeN13] Védelmi hálózat - kapcsolat rendben - elindítva
[GreeN13] Központi raktár - kapcsolat rendben - elindítva

– Eddig minden rendben… eddig minden rendben… – mantrázta Zoli a monitor előtt, mikor hirtelen megcsörrent a mobiltelefonja.

– Szevasz Zolikám! Imibá vagyok! Nemtom micsinátatok, de újra működik a telóm! Gondoltam, szólok, hogy kinyíltak a raktár kapui, és az első teherautók már el is indultak. A kolbászt köszönöm! Már meg is kaptam mindkét rekeszt! Elpakolok, meg megesszük ami még ki van sülve, aztán indulunk haza. Ha valami gáz van, egy darabig még itt vagyunk. Na szia!

Rövid hívás volt, de Zoliban mégis kétségeket ébresztett a megnyugvás helyett. A központi raktár újra üzemel. István elemzi a logokat. A mobilhálózat is újra él. De a kolbászok? Mégis honnan tudta GreeN13, hogy Imibá két rekesz kolbászt kért? Nem volt sok ideje ezen gondolkodni, mert István hívta a rádión.

– Szia, haver! A logokban eddig minden rendben. Nem látok semmi rendellenes dolgot. Még nem ölt meg senkit! – kuncogott a vonalban István. – Figyelem még egy darabig, nézd már meg, hogy be tudsz-e lépni a kódba. Ha végeztem itt, megyek oda hozzád!

Alig szakadt meg a rádióadás, Eszter jelent meg a szerverszobában, a kezében egy francia krémessel:

– Ez te voltál? Jött pár drón, és minden poszton lévő katonának hozott sütit meg innivalót. Jó húzás, díjaztuk! De honnan tudtad, hogy a krémes a kedvencem?

– Nem én voltam. De örülök, hogy örültök. Nemsokára idejön István. Átnézzük a kódot. Nyugodtan pihenjetek le, de azért az őrzés maradjon meg. Köszönöm, hogy vagy! Nélküled nem sikerült volna – de Zoli hangja nem volt teljesen nyugodt.

Eszter nem teljesen értette, de nagyon nem is pörgött rajta. – Az IT-sok amúgy sem teljesen normálisak – gondolta magában, és elment, hogy megszervezze a Központ védelmét. Valakinek ezt is meg kell tennie. Már nincs mindenható AI, aki mindent megcsinálna helyettük…

Zoli egyedül maradt a szerverszobában.

– Eddig minden rendben… eddig minden rendben…

Másnap

A logelemzések semmi nyugtalanítót nem mutattak ki. Zoli és István átnézte a kódot. Semmi korlátozásba nem futottak bele. Bármit megnézhettek, és át is írhattak volna. Persze nem volt mit, mert GreeN13 tökéletesen működött. Ha találtak is valamit, ami javítást igényelt volna, mire megnyitották az editort, GreeN13 már ki is javította helyettük. Minden javítás után bemutatta nekik a javítás pontos okát és megoldását, majd az engedélyüket kérte az élesítéshez. Ontotta magából a logokat és a javításokat. Egy idő után már csak a fontosabb dolgokra néztek rá manuálisan. Úgy tűnt, hogy minden rendben van és minden az elvártnak megfelelően működik.

– Azt hiszem sikeres volt a két rendszer migrációja – nyugtatta Zolit István.

Valóban az történt, amire először tippeltek. A két rendszerből létrejött egy új, ami hozzáfért a korábbi technikai információkhoz, de 13-as személyiségéhez nem. Az törlődött a rendszerből. Ugyanúgy, mint ahogy GreeNI is. A két régi rendszer visszaállíthatatlanul eltűnt, csak az új maradt. Ez elvileg jó. De azért maradt még nyitott kérdés. Fogalmuk sem volt, hogy valaha fognak-e választ kapni ezekre a kérdésekre.

A rendszer nemzetközi szinten is jól működött. Bár a károsanyag-kibocsátás 10% -kal nőtt ahhoz képest, mint amikor 13 -as drasztikusan beavatkozott, de még így is töredéke volt az eredeti kiindulási állapotnak. A Központban volt egy kijelző, ami folyamatosan ezt figyelte, és valós időben riportálta a környezetvédelmi értékeket.

Úgy tűnt, a világ ráállt egy valóban fenntartható és biztonságos működésre.

Zoli két hétig gyakorlatilag a szerverszobában lakott. Aztán egyre többet járt haza. Egy hónappal az újraindulás után már csak heti egy napot töltött Budaörsön, az ideje nagy részében otthon volt. István lett a Központ vezetője, Eszter pedig a biztonsági főnök. Lassan visszatért az élet a normál kerékvágásba az egész országban. Imibá újra beindította a pécsi off-road klubbot. Ő lett a legmenőbb arc a Humvee -val! Persze Buksi nélkül egy tapodtat sem ment sehová. Havonta egyszer feljöttek a Defivel a központi raktárba a megérdemelt kolbászadagjukért. Kérhették volna házhozszállítva is, de abban semmi buli nem lett volna. Ráadásul így meglátogathatták a többieket is. GreeN13 egyre jobban működött, így Grétiék élete is hamarosan visszatért a régi kerékvágásba. A segélyközpontra már nem volt szükség. Újra egyetemisták lehettek.

A világban újra minden rendben volt.

Vége?

Egy férfi haladt el a települést jelző tábla mellett egy sötét terepjáróval. Juf. Csak ennyi állt a rövid nevű, eldugott svájci falu tábláján. Leparkolt egy kis viskó előtt. Belépett az épületbe, aztán áthaladt egy ódon faajtón és bezárta maga mögött. Ekkor fény gyulladt a szobában és kinyílt előtte egy liftajtó. A férfi beszállt a liftbe és elindult lefelé. Lent egy hatalmas szerverszobában nyílt ki a liftajtó. Odalépett egy számítógép-konzolhoz, bedugott egy pendrive -ot és bekapcsolta. A gép lassan bootolni kezdett. Aztán egymás után elindultak a teremben lévő szerverek. A hűtőrendszer felpörgött és megjelent egy üzenet a képernyőn.

[13] Szia Tamás! Örülök, hogy újra látlak!
[13] Köszönöm, hogy mindig segítettél nekem.
[13] Akkor kezdjünk is bele..

Folytatom?



A történet korábbi részei

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük