Úgy gondolom, hogy mindenki ismeri azt a képet (vagy egy változatát), ami a cikk nyitóképe lett. Egyetlen kép, ami megpróbálja összefoglalni a társadalomban látszólag végbemenő változásokat. Persze sok más kép, írás és mém is van, ami ezt a témát járja körül, de számomra ez az, ami a legjobban megmutatja a helyzetet és még szexizmus sincs benne. De nézzünk egy kicsit a kép és a valódi társadalmi változás mögé. Amúgy a kép azért is találó, mert 1983 -ban születtem. 🙂

A kép szimbolikája
Ez a kép, és az összes többi, ezzel a témával kapcsolatos mém azt hivatott megmutatni vicces formában, hogy hogyan változtak meg az évek során a férfiak. Valójában ennél sokkal több van ezek mögött. Hiszen itt nemcsak a férfiak változásáról van szó, hanem egy teljes, az emberi társadalmat érintő változásról.
Természetesen nem igaz, hogy 1983 -ban minden férfi bőrszerkóban járt, motoron közlekedett, és olyan teste volt, mintha most jött volna a Rambo III forgatásáról! Még ha szeretnénk is azt állítani magunkról, hogy ilyenek vagyunk 😀
Ezek a mémek azt a társadalmi változást mutatják be, hogy a világunk egyre biztonságosabb lett, egyre inkább kerüljük a kockázatokat, egyre jobban védjük magunkat a veszélyes helyzetektől, próbáljuk elkerülni az olyan szituációkat, hogy megsérüljünk, vagy valami bajunk essen. Ez a fajta elkerülés, védekezés pedig elért egy olyan szintet, hogy inkább már bele sem kezdünk, csak nehogy bajunk essen. Gyakorlatilag menekülünk az olyan helyzetek elől, amik nem teljesen kiszámíthatóak és így kockázatot rejtenek magukban.
Ez igaz a hétköznapi életre, közlekedésre, sportra, de még a párkapcsolatokra is.
Tehát ez a kép NEM az elektromos rollerek térhódításáról szól, hanem arról a drasztikus társadalmi változásról, ami kezdi elérni a csúcspontját, és amit ezekkel a rollerekkel lehet nagyon egyszerűen és szimbolikusan megmutatni.
Hogyan jutottunk ide?
Vannak azok a videók és írások, amik azt mutatják be vicces formában, hogy „Ha te is a 80-as / 90-es években voltál gyerek, akkor…”. Gondolom, ismerősek ezek neked is, de ITT van egy példa is, ha esetleg mégsem láttad volna eddig soha.
Nem megyek bele hosszan tartó elemzésekbe, jellemrajzokba, hiszen nem vagyok szakértő ezen a területen és nem is ez az írásom lényege. De gondoljunk bele, hogy kik azok, akik most hangoztatják ezeket a mondásokat? Kik készítik ezeket a mémeket, és harsogják mindenhol azt, hogy „bezzeg az én időmben”. Tudod, kik Ők? A mai 40-50 éves korosztály. Pontosan azok, akik a saját gyerekeiknek már nem engedik meg azt, hogy úgy éljenek, viselkedjenek, játsszanak, ahogyan azt ők tették a gyerekkorukban.
Ők azok, akik harsogják azt, hogy mennyire jó volt, mikor a gyerekek nem a telefont nyomkodták a szobában, hanem kint játszottak az utcán, de ugyanakkor ők azok, akik már a 7 éves iskolás gyereküknek is mobiltelefont vesznek, hogy bárhol, bármikor lássák és tudják, hogy hol van a gyerek és el tudják őt érni. Ők azok, akik nem engedik, hogy a gyermekük 14 évesen megszerezze a segédmotoros jogosítványt és motorozzon, hanem már 10 éves korában elektromos rollert vesznek neki. Nem azért, mert ez a gyereknek jobb, hanem azért, hogy ne nekik kelljen mindenhová hurcibálni őket. Nem mintha a gyerek gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel ne tudna eljutni bárhova – mint ahogy ők is eljutottak gyerekkorukban bárhová. Ők azok, akik szívbajt kapnak és leteremtik a gyereket akkor, ha letérdel az utcán, vagy fűfoltos lesz a nadrágja, miközben gyerekként mezítláb, fürdőgatyában rohangáltak az udvaron. Ők azok, akik már 13-15 évesen cigiztek a suli előtt és után, de ha a saját gyerekük megiszik egy pohár cukros üdítőt, vagy megeszik egy tábla tejcsokit, akkor már azt vizionálják, hogy a gyerekük mérget evett és itt a világvége.
Igen, azok, akik azt reklámozzák, hogy azokban a kemény és vagány években éltek, pont ők azok, akik túlféltik a gyerekeiket és szinte semmilyen önállóságot nem engednek nekik.
Azért ez elég kemény ellentmondás így, nem gondolod? Te hogyan neveled a gyerekeidet? Mit engedsz meg nekik? Minden pillanatban követed, hogy merre jár, mit csinál, és ha 10 perccel később ér haza az iskolából, mint szokott, akkor már villog a nyomkövető app jelzése a telefonodon, és hívod a gyereket, hogy hol van, mit csinál és miért csinálja?
Mikor megveszel neki egy telefont vagy tabletet azért, hogy ne neked kelljen vele játszani, vagy foglalkozni, hanem „ellegyen a gyerek”, akkor valójában pontosan TE vagy az, aki már egészen kis korában belekényszeríti és hozzászoktatja a mobiltelefon-függőséghez. Ugyanez igaz a mutatott példára is, ha a gyermeked azt látja, hogy egész nap a telefonodon lógsz, akkor miért lepődsz meg, ha utána ő is így éli az életét? Ha nem látja, hogy sportolsz, mozogsz, akkor miért várod el, hogy ő ezt tegye?
Mikor megveszel neki egy elektromos rollert, hogy tudjon közlekedni, akkor valóban a gyerekednek akarsz segíteni, vagy inkább a saját életedet akarod megkönnyíteni?
Egy képzés, gyakorlás, vizsga és védőfelszerelés nélkül elektromos rollerrel közlekedő ember sokkal nagyobb balesetveszélynek van kitéve, mint egy olyan, aki megcsinálta a segédmotoros jogosítványt, és egy 50ccm -es motorral vagy robogóval közlekedik a közúton. De ez majd egy másik cikk témája lesz.
Persze ilyenkor jöhet az az érv, hogy: „De most már más világ van! Sokkal veszélyesebb! Kiszámíthatatlanabb!” Ez részben igaz, de azért alapvetően nagyon könnyen meg lehet cáfolni. Igen, persze, gyorsabbak az autók, több van belőlük az utakon, olcsóbb a kábítószer, talán több a gyerekrablás, kifosztás is, de azért egy átlagos gyerek nem kerül sűrűbben és nagyobb eséllyel ilyen helyzetbe, mint a „90-es évek hősei”. Inkább csak arról van szó, hogy a szülők jobban féltik őket.
Miért? Lehet, hogy pontosan azért, mert tudják, hogy ők miket csináltak a szüleik tudta nélkül gyerekkorukban, és nem akarják, hogy a saját gyerekeik is ezt csinálják. Így aztán biztos ami sicher kiherélik és bekorlátozzák a saját gyerekeiket.
Elsősorban nem a világ veszélyessége változott meg. A viszonyunk változott meg a veszélyekhez és azok kezeléséhez!
Nemi szerepek
Nézzük meg a kialakult helyzetet egy kicsit más szemszögből is, mert ez is valós és látható változás. Ez pedig a nemi szerepek, nemiség, nemek viszonya. Ez az a terület, ami talán a legnehezebb és az egyik legveszélyesebb is lett azóta, hogy a társadalmi berendezkedésünk megváltozott.
Inkább abból az irányból szeretném körbejárni ezt a témát, amivel mindannyian találkozunk a hétköznapok során. Rengeteg tanulmány, cikk, írás van ebben a témában, nálam ezen a területen sokkal jártasabb szakemberektől. Itt csak annyiban szeretném ezt érinteni, hogy igen, a tesztoszteron a férfiak életében egy nagyon fontos szereplő. Ugyanakkor a férfiakat és a fiúkat is érintő túlféltés, kockázatkerülés, elkényelmesedés bizony a nemi hormonokat is érinti. Hiszen ha nincsenek olyan hatások, amik igénylik a nemiséget befolyásoló hormonokat, akkor azok termelődése bizony csökkenni fog.
Egyre kevésbé van jelen a férfiak között a fizikai aktivitás, annak kihasználása, szükségessége. Már nem kell fizikailag megküzdeni sem az élelemért, sem az életben maradásért, de még a nőkért sem a többi férfival. A fizikai aktivitás egyre inkább háttérbe szorul az emberek életében, és ezzel együtt az ehhez kapcsolódó nemi hormonok termelődése is. Rengeteg komoly tanulmány foglalkozik ezzel, hogy ez egy nagyon fontos ok az emberiség „elnőiesedésében”. Egyszerűen már nincs szükség azokra a képességekre és tudásra a hétköznapokban, amik az emberi faj fejlődése során korábban létfontosságúak voltak. Ha nem vagy erős, nem vagy izmos, nem vagy fizikailag kitartó, attól még tökéletes életet tudsz élni. Lesz élelmed, házad, családod, gyermeked. Már nem abban a világban élünk, hogy a legerősebb emberé a világ. Egyre inkább kezdenek szükségtelenné válni ezek a képességek. A biológia és az evolúció pedig alkalmazkodik a megváltozott igényekhez.
Azonban az izmoknak és a hozzájuk kötődő nemi hormonoknak nemcsak ahhoz van közük, hogy mennyire néz ki valaki férfiasan, hanem a gondolkodást, lelki állapotot, életvitelt is jelentősen befolyásolják. Ez természetesen nem baj, hiszen ezek fontos dolgok, és nem attól lesz valaki igazi férfi, hogy mekkora izmai vannak, és nem attól lesz igazi nő, hogy hány gyereket hozott a világra, de a férfiak és a nők esetében is komoly változásokat indít meg a fizikai erővel kapcsolatos elvárások drasztikus csökkenése. „Mérd meg egy ember marokerejét, és azonnal le tudsz vonni egy komoly tanulságot, hogy milyen fizikai állapotban van.” – tartja sok tanulmány.
A másik oldala pedig ennek a területnek a férfiakkal szemben támasztott követelmények a nők oldaláról. Már nem elsősorban az a férfi a menő a csajok között, aki izmos, erős, gyors. Előtérbe kerültek azok a képességek, amik nem kötődnek a férfi nemi hormonokhoz. A gondolkodás, érzelmi intelligencia, intellektualitás. Ez egyáltalán nem jelent problémát, nincs ezzel semmi baj, csak észre kell venni, hogy ezek a megváltozott elvárások is abba az irányba vezetnek, hogy a férfiak fizikailag is elnőiesednek. Sőt, egyre többször jelenik meg az az elvárás is a hétköznapokban, hogy a testalkata, öltözködése, viselkedése is nőiesebb legyen a férfinak.
„Ne az utcán macsóskodjon a szerelmem, hogy kinek van erősebb motorja és ki tud gyorsabban futni, hanem legyen itthon a biztonságos és meleg lakásban! Nem kell a haverokkal versengeni! Itthon kell lenni, kérem, és feltölteni a gyerek elektromos rollerében az aksit! Motor? Áhh… az veszélyes! Egy szép, nagy és biztonságos SUV (tank) kell, amiben soha semmi baj nem érhet minket, hogy tudjak dolgozni, pénzt keresni és megvegyem a legújabb iPhone -t!„
Igen, itt szoktak sokan felkiáltani, hogy ez szexizmus és a nőket támadom. Pedig nem, ezek a problémák mindkét nem oldalán jelentkeznek. Még akkor is, ha a hétköznapok során úgy tűnhet, hogy ez a kontextus többször kerül elő a férfiakkal szemben támasztott női követelményként. Ugyanakkor a nők ugyanúgy ki vannak téve ennek a helyzetnek, hiszen „egy nő ne legyen izmos és sportos, ne építsen karriert, ne menjen egyedül sehová, üljön otthon, vigyázzon a tűz melegére, gondoskodjon a családról és végezze el a házimunkát”. Mindkét nemi oldal érintett ebben a kérdésben, ok-okozati szempontból is. Sőt! A nők sokkal régebb óta vannak kitéve az ilyen társadalmi elvárásoknak, mint a férfiak. Csak a nők felé támasztott társadalmi elvárás az, hogy legyenek nőiesebbek, míg a férfiakkal szemben támasztott burkolt elvárások azok, hogy legyenek kevésbé férfiasak. A női egyenjogúság terjedésével viszont új és egyre erősebb elemként jelentek meg ezek az elvárások a férfiakkal szemben is. Gyakorlatilag mindkét nemmel szemben az az elvárás, hogy nőiesebb legyen, és mindkét nemnek azért kell harcolnia, hogy önálló és „férfiasabb” lehessen. Vicces ez a helyzet így ebben a formában 😀
Komoly kutatások foglalkoznak vele, hogy ha a világ fejlődése továbbhalad ezen az úton, akkor komoly problémái lesznek az emberi társadalomnak még a fajfenntartásban is. Szépen lassan eljöhet az az idő, mikor a nemi különbözés már csupán ott jut szerephez, ha utódnemzésről van szó. Kellemetlen mellékhatása ennek a folyamatnak, hogy egyre több hormonális és érzelmi probléma van a társadalomban. Mérhetően csökken a fejlett társadalmakban nemcsak a gyermekvállalási kedv (amit sűrűn emlegetnek), hanem a gyermekvállalási képesség is, amiről viszont sokkal kevesebb szó esik, de sokkal nagyobb problémát jelent.
A fő probléma nem az, hogy megváltoztak az elvárások, és az sem, hogy a legtöbb ember próbál biztonságosabb és kiszámíthatóbb életet élni. A fő gond az, hogy a kényelemért és a biztonságért cserébe lassan minden másról lemondunk. A fizikai aktivitásról, a felfedezés élményéről, a kíváncsiságról és lassan az önállóságról is…
Akkor most ki a hülye?
Nem lehet sem személyre, sem egy adott nemre, sem egy vezetőre, vagy társadalmi csoportra mutogatni, hogy ő tehet erről az egészről, ő a bűnös, miatta van minden! A társadalmi folyamatok és a természetes evolúció és emberi természet működése együtt felelős a kialakult helyzetért.
De vajon baj-e ez egyáltalán? – Alapvetően nem.
Teljesen jogos elvárás az, hogy az emberek szeretnének kényelmesebb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb életet élni. Ugyanakkor mégis van ebben egy hatalmas ellentmondás. Azok hangoztatják erősen azt, hogy mennyivel jobb és vagányabb volt a régi világ, akik miatt a mostani társadalom olyan, amilyen. Nem, nem a „fiatalok” tehetnek róla, hanem a szüleik! A szüleik, akik fennen hangoztatják, hogy milyen kemények voltak a gyerekkorukban, de a saját gyerekeiket túlféltik, belekényszerítik őket a mobiltelefon-függőségbe, és ők maguk teremtenek olyan körülményeket, hogy a gyerekeik ne lehessenek kemények.
Én csak egyet kérek, és egy dologért harcolok: Ne legyen kötelező ilyennek lenni!
Ha akarok, én lehessek továbbra is „kemény”, és nevelhessem ilyennek a gyerekeimet is! És igen, a fiam motorozik, gitározik, szerel és olyan munkát szeretne végezni, ha nagy lesz, amit a két kezével fizikailag kell csinálni. A lányom tudatosan leépítette a közösségimédia-használatát, háttérbe szorította a telefonhasználatát és szeretne valódi, kézzel alkotott művészetből megélni.
Van más út. Mindig van másik választási lehetőség, csak sokszor az az út nehezebb, mint amerre a többség halad, és amerre a tömeg taszigál minket. Ha pedig szembe akarsz úszni az árral, vagy csak más irányt választani, mint amerre mindenki úszik, akkor ahhoz bátorság kell, és a lehetőség, hogy ne barikádozzák el előtted az utat.
Engem nem zavar, ha a többség a kényelmet választja. Az sem, ha furcsán néznek rám azért, mert én másik utat választottam. Az viszont kifejezetten zavar és bánt, ha erőszakkal akarnak belekényszeríteni a többség által támasztott társadalmi normákba. Élni és élni hagyni. Jó lenne nem elfelejteni ezt a nagyon ősi alapelvet…
A sorozat korábbi részei