Hajnal volt, kora hajnal. Csendben kel fel, kiosont a hálószobából, felöltözött és evett pár falatot. Magához vette az előző este összekészített fotós felszerelését, kinyitotta az ajtót és elindult. A lépcsőház sötét volt és csendes. Mindenki aludt, de sokan még csak most fekszenek le, ha valami izgalmas éjszakába nyúló filmet néztek… Tovább olvasom..
Megérkezés Még 20 perc sem kellett és Pécsre értünk. Szegény GPS még nem kezeli, hogy szinte nulla a forgalom a fennforgás óta. Egy rövid beszélgetés és már be is értünk a város. A látvány tényleg döbbenetes volt. Miért? Mert nem volt semmi. Minden ugyan olyan volt, mint mikor legutóbb itt… Tovább olvasom..
Pihenő Szédületes sebességgel toltuk tovább az M6 -os autópályán. Az út teljesen üres volt, csak mi voltunk és a végtelen aszfaltcsík. Csendben ültünk az autóban, mindketten a saját gondolatainkba feledkezve. Feleslegesen féltem az autópályától. Jöhettünk volna végig itt. és akkor nem lett volna a paksi intermezzo. Igaz, a tankolás is… Tovább olvasom..
Hatásvadász cím gondolod magadban, de rohadtul nem az. Csak egy gondolat ami a fejemben van egy ideje. Jó, nem csak az írásról szól. Szól ez a fotózásról, írásról, programozásról.. Mindenről, ami valaha kreatív tevékenységnek számított, ma viszont már egyik sem az? Fellépsz egy ingyenes AI oldalra, beírsz pár sort, és… Tovább olvasom..
A rádió -Kedves hallgatóink! Itt a Kossuth – rádió Budapest. Híreket mondunk. Mia fasz? Van rádió? Egymásra néztünk, és csak mentünk előre. Haladtunk, de a figyelmem már nem az úton és nem a vezetésen volt, hanem csüngtünk a rádión, hallgattuk a szavakat, és nem hittünk a fülünknek. Közel fél órán… Tovább olvasom..
Elindultunk A kapu bezárult mögöttünk, egyedül voltunk a sötét és üres utcán, miközben csendesen dorombolt alattunk a Volvo motorja. Régóta társunk volt, még 172.000 km -el került hozzánk, most meg már bőven félmillió fölött mutat az óra. Minden kis apró rezdülését ismerem! Mindig, mindent azonnal javítottunk rajta, ha bármi gond… Tovább olvasom..
Úton voltam. Sétáltam a városban, céltalanul, csak előre, amerre a lábam vitt. Egyik utca a másik után, lépcsők, aluljárók, terek és zebrák. Aztán egyszer csak ott álltam egy villamos megállóban. Megálltam. Miért ne mehetnék tovább villamossal? Vártam. A villamos lassan begurult az állomásra, az ajtaja kinyílt, és elkezdte róla leszállni… Tovább olvasom..