Menekülés Eszter szemében egyszerre volt jelen félelem és könyörgés. Nem tudtam neki nemet mondani. Kinyitottam az ajtót és beljebb csúsztam, hogy be tudjon szállni. Az ajtó csattant és elindultunk. Remegett. Nem tudom, hogy azért, mert ennyire izgult, hogy mit szólok a kérdéséhez, vagy félt valamitől? Ebben a pillanatban megváltozott valami…. Tovább olvasom..
Mi vár ránk? Lassan összeszedtük magunkat, visszaszálltunk az autóba és tovább indultunk. Kivételesen én kerültem a hátsó ülésre Betti mellé, és Máté került vezető pozícióba. A fiúk úgy döntöttek, hogy a folyó-átúszás (vagy ahogy Máté emlegette a sár-dagonyázás) után jobb ha én egy kicsit pihenek. Ő meg amúgy is szívesen… Tovább olvasom..
Felfelé Az út kevesebb, mint 17 km hosszú. Egy szempillantás alatt odaérhetnénk, ha aszfalton mennénk. De nem, ez nem aszfalt. Az út első része nagyon gyorsan elröppent, amíg a városhatárig értünk, hiszen ezek egyszerű városi kis utcák. Ültünk az autóban néztük az apránként lehulló esőcseppeket az ablakon keresztül, és pár… Tovább olvasom..
Felkészülés A feladat elsőre nem is tűnt annyira nehéznek. Felpakolni egy autót egy csomó cuccal, beleülni, átmenni a hegyen és ott szétosztani a rászorulók között. Beszélgetni velük, megismerni őket. Ha valaki szeretne csatlakozni, akkor magunkkal hozni, akik maradnak, azoknál meg kideríteni, hogy mire van szükségük, mit hozzunk legközelebb. Aztán irány… Tovább olvasom..
Találkozás Hamar odaértünk a stadionhoz. A bejáratnál őrök fogadtak, egy rácsos kapu és sorompó. Megálltunk a kapu előtt. Nem tudtam mit kellene tenni, de ahogy behúztam a kéziféket a kapu elkezdett kinyílni. Begurultunk a sorompóig, a kapu pedig bezárult mögöttünk. Az ablakhoz odalépett egy military ruhás férfi, egy másik pedig… Tovább olvasom..
Megérkezés Még 20 perc sem kellett és Pécsre értünk. Szegény GPS még nem kezeli, hogy szinte nulla a forgalom a fennforgás óta. Egy rövid beszélgetés és már be is értünk a város. A látvány tényleg döbbenetes volt. Miért? Mert nem volt semmi. Minden ugyan olyan volt, mint mikor legutóbb itt… Tovább olvasom..
Pihenő Szédületes sebességgel toltuk tovább az M6 -os autópályán. Az út teljesen üres volt, csak mi voltunk és a végtelen aszfaltcsík. Csendben ültünk az autóban, mindketten a saját gondolatainkba feledkezve. Feleslegesen féltem az autópályától. Jöhettünk volna végig itt. és akkor nem lett volna a paksi intermezzo. Igaz, a tankolás is… Tovább olvasom..
A rádió -Kedves hallgatóink! Itt a Kossuth – rádió Budapest. Híreket mondunk. Mia fasz? Van rádió? Egymásra néztünk, és csak mentünk előre. Haladtunk, de a figyelmem már nem az úton és nem a vezetésen volt, hanem csüngtünk a rádión, hallgattuk a szavakat, és nem hittünk a fülünknek. Közel fél órán… Tovább olvasom..
Elindultunk A kapu bezárult mögöttünk, egyedül voltunk a sötét és üres utcán, miközben csendesen dorombolt alattunk a Volvo motorja. Régóta társunk volt, még 172.000 km -el került hozzánk, most meg már bőven félmillió fölött mutat az óra. Minden kis apró rezdülését ismerem! Mindig, mindent azonnal javítottunk rajta, ha bármi gond… Tovább olvasom..
Mi történt? Még mindig nem tértem magamhoz a sokkból, csak ölelem a feleségemet, és kérdően nézek a fiam szemébe, aki továbbra is a sarokban ül. – Megtörtént – mondja egykedvűen. Elindult a támadás szinte minden irányból, egyszerre. A főbb rendszereket még nem érte támadás, szerencsére a védelmi rendszerek, amiket telepítettetek… Tovább olvasom..