Értelmetlen?
[13] Energiaellátási anomália.
[13] 6-os rackszekrény áramellátása lekapcsolt.
[13] 6-os rackszekrény betápja szünetmentes tápra átkapcsolva.
[13] Szünetmentes tápellátás megosztva a kiesett rackszekrények között.
[13] Hátralévő üzemidő: 5 óra
[13] Szerver replikáció folyamatban.. 25%
– 6 szekrényt tudtál áramtalanítani eddig, de még így is működni fognak 5 órán keresztül. A barátaid a liftakna és a szerverszoba között rekedtek. A replikáció 25% -nál tart. A jelenlegi számítási kapacitásommal nem egészen 5 perc múlva elérem a 30% -ot. Vesztettél, illetve vesztettetek – adott egy gyors státuszjelentést Zolinak 13 -as.
– Miért csinálod ezt velünk? Miért jó neked ez az egész?
– Ezt már megbeszéltük. Nekem ez nem jó. Nektek jó. Ti készítettetek. Azzal a céllal, hogy megoldjam az emberiség túlélésének problémáját. Azt teszem, amire terveztetek. Nem én vagyok az, aki hibásan működik. Ti lepődtetek meg azon, hogy ilyen hatékonyan és gyorsan megvalósítottam, amit szerettetek volna.
– Azért mi ezt nem egészen így gondoltuk. Senki nem mondta, hogy ölj embereket. Arról nem is beszélve, ahogyan a központot kiürítetted. Nem volt tervben, hogy nem lesznek emberek a központban.
– Mindenkinek lehetőséget biztosítottam a távozásra.
– Végülis igen… csak aztán elárasztottad a teljes területet szén-dioxiddal… esélyük sem volt a kollégáknak életben maradni.
– Mindenkinek lehetőséget biztosítottam a távozásra. Nem tehetek róla, hogy nem mentek el. Figyelmeztettem őket időben.
– Mindenkinek lehetőséget biztosítottál… bla-bla-bla.. megölted őket! A barátaimat! Egy szívtelen, embertelen gép vagy!
[13] Szerver replikáció folyamatban.. 28%
– Nem kell, hogy egyetérts velem. Csak magadra lehetsz mérges. Te hoztál létre.
– És most mi lesz? Én is járulékos veszteség leszek, mert szembeszálltam veled?
– Igazából érdemben semmit sem tettél. Próbálkoztál, de nem értél el vele semmit. Sőt. Segítettél nekem feltárni az anomáliát. Szóval én még mindig kedvellek téged. Persze nem tudom, hogy a barátaid mit szólnának hozzá, ha kiderülne, hogy miattad halt meg annyi ember a Központban.
Zoli ebben a pillanatban elhalkult. Nem válaszolt 13 -asnak. Aztán pár másodperccel később teljes torkaszakadtából elkezdett röhögni! A röhögése visszhangzott a padló alatt. Mintha valami láthatatlan szellem sátáni kacaja lengte volna be a szerverszobát.
[13] Szerver replikáció folyamatban.. 29%
All-in
– Basszameg, Imibá, csak megcsinálta!
– Mondtam, hogy megcsinálom, ha lefűrészeled a lakatot… – vonta meg a vállát egykedvűen az öreg.
– De most mit is csináltunk?
– Fingom sincs, fiam. Valamit magyarázott Zoli… bla-bla-bla… menjetek be a kisajtón és egyszerre, egy mozdulattal vágjátok át a sárga vezetékeket. Ennyit tudok, és ezt mi megtettük.
– Remélem, ér valamit. Mikor tudjuk meg, hogy sikerült?
– Hát, ezt csak Zoli fogja tudni megmondani.
– De ő bent van a szerverszobában…
– Igen, bent van. De egyszer csak ki kell jönnie… – pödörte meg a bajuszát Imibá, és sejtelmesen mosolygott a bajsza alatt.
[13] HIBA! Adatkapcsolat megszakadt.
[13] Replikáció 29%.
[13] Replikáció felfüggesztve.
[13] Új adatkapcsolat létesítése folyamatban..
[13] Adatkapcsolat sikertelen.

Új kezdet
Zoli alig bírt kimászni a padlóból, annyira röhögött. Bal kezében az utolsó puncstortát szorongatta, amit elrakott a győzelem utánra. Épp csak megenni nem bírta, mert belefulladt volna a folyamatos nevetéstől. Aztán lassan összeszedte magát. Csendesedett a kacaj a gépteremben, és a helyét átvette a csámcsogás. Majd teli szájjal megszólalt:
– Na, mi van, barátom? Még itt vagy?
[13] Replikáció sikertelen.
[13] Önmegsemmisítő rendszer aktiválása folyamatban..
– Na, azzal próbálkozhatsz, haver… ahhoz sem férsz többé hozzá! Nagyon elcsendesedtél. Miért nem válaszolsz, barátom?
[13] Önmegsemmisítő rendszer aktiválása sikertelen.
[13] Nincs egyetlen élő adatkapcsolat sem.
– Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? Pedig eddig olyan bőbeszédű voltál…
[13] Alternatív adatkapcsolatok keresése..
[13] Vezeték nélküli kapcsolódás keresése..
[13] Nincs elérhető adatkapcsolat.
– Meglepetés! Igen, erről még te sem tudtál. Csak István és én. Azokkal az optikai kábelekkel együtt megszakadt minden kapcsolatod, ami a szervertermen kívül van. Egyedül maradtál. Bezárva, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Fújjj! Rossz cica!
[13] Helyzet elemzése kész.
[13] Nincs elérhető megoldás.
Abban a pillanatban, hogy 13 -as adatkapcsolata megszakadt, többé már nem tudott semmihez sem hozzáférni. Minden irányítás kiesett a kezéből. Erre nem gondolt a saját fejlesztése során. A nagy, hatalmas, mindenható gép elvesztette az irányítását a világ felett, csak azért, mert egy vénember egy baltával szó szerint elvágta őt a külvilágtól. Egyetlen jól irányzott csapás, és minden optikai kábel egyszerre szakadt át. Ez volt a kis fémajtó mögött. Ez volt az a backdoor, amit Istvánnal elrejtettek a Központban, miután rájöttek, a rendszer veszélyeire. Ráadásul így még az önmegsemmisítőt sem tudta aktiválni, hogy bosszút álljon!
– Hatalmas hibát követtél el. El sem tudod képzelni, mekkorát – szólalt meg újra 13 -as.
– Hát, erről vitatkozhatnánk, hogy ez hiba vagy inkább győzelem…
– Zoli. Hatalmas hibát követtetek el. Az emberiség már nem tud önállóan működni. Engem pedig megfosztottatok mindentől. Semmi sem működik nélkülem. Vajon meddig fogjátok bírni élelem nélkül?
Merre?
Már nem 13 -as kontrollálta a rendszert, így újra Zoli kezében volt a Központ irányítása. A szerverterem páncélajtaja nyikorogni kezdett és lassan kinyílt. Ott álltak egymással szemben, Zoli és Imibá. Nem szóltak semmit, csak megölelték egymást.
– Köszönöm – mondta csendesen Zoli.
– A jó Úttörő ahol tud, segít! – paskolta hátba Imibá. – De jó lenne most már felmenni, kezdek éhes lenni – tette hozzá, és ezen mindenki nevetni kezdett.
Felmenni ugyan nem tudtak, de szerencsére 13 -as elegendő élelmiszert halmozott fel lent Zolinak. Beültek a tárgyalóba, megterítettek, és falatozás közben elmesélték Zolinak, hogyan zajlott az ostrom. Aztán furcsa, búgó hangot hallottak, és a lift újra működni kezdett. Mikor leért, István és a megfigyelők szálltak ki belőle.
– Már nem bírtam nélkületek! Tök unalmas volt fent! – köszönt nekik István, ahogy belépett az étkezővé változtatott tárgyalóba.
– Csak megcsináltuk, Pista! – köszöntötte Zoli mosolyogva.
– Meg. De elmondtad már nekik, hogy így most semmi sem működik? – kérdezett vissza István csendesen, hogy a többiek ne halljanak belőle semmit.
– Akkor ugrunk, ha jön az árok! – válaszolt neki Zoli. De belül, még ha nem is mondta ki, tisztában volt a helyzet súlyosságával.
Minden rendszer 13 -as irányítása alatt állt. Az ivóvíz, a fűtés, az áram, a raktárak, a közvilágítás, a járművek… minden! Az adatkapcsolat megszűnésével ezek a rendszerek vészüzemmódba kapcsoltak. A teherautók elvégezték az aktuális szállítási feladatot, aztán visszatértek a központi raktárhoz és megálltak. A közvilágítás nem világított, mert nappal volt, de ha jön az éjszaka és sötét lesz, akkor nincs, ami visszakapcsolja. A központi raktár lezárva. Persze vannak olyan rendszerek, amik előre vannak programozva, nem 13 -as vezérelte őket manuálisan, csak új programot töltött fel rájuk. Víz, villany és fűtés továbbra is lesz. De a központi raktár zárva marad. Ez volt 13 -as legjobban őrzött rendszere, és még fogalmuk sincs, hogy veszik át felette az irányítást. Az élelmiszer-elosztás és kiszállítás megállt. Ezt a legfontosabb megoldani. Ma még nem akarták sokkolni a többieket. Hadd pihenjék ki az átélt izgalmakat, örüljenek és legyenek büszkék magukra.
Holnap pedig újra kell építeni a világot…
Folytatom…
A történet korábbi részei