Csendes, nyugodt nap volt. Anna kora reggel óta kint volt a pályán. A napok mindig ugyan úgy teltek. Megérkezett, kinyitotta az épületet, főzött magának egy kávét. Aztán kiült a lelátóra, megitta a kávét és közben csodálattal nézte ahogy felkel a nap a pályát körülvevő földsánc fölött. Pályabejárás. Ellenőrizte, hogy nincs-e valami szennyeződés a pályán ami sérülést okozhatna. Ha volt, akkor összeszedte, de már hónapok óta semmit nem talált.
A mai nap sem volt semmi extra, végzett a reggeli teendőkkel, majd beült a pult mögé és olvasott. Nagyon szeretett olvasni. Máshogy talán el sem vállalta volna ezt a munkát. A hétköznap délelőttök unalmas egyedüllétben teltek. Csak néha volt pár céges csapatépítő, de legtöbbször senki sem jött délelőtt. A délutánok viszont mozgalmasak voltak, főleg mikor iskolaszünet volt. Tájékoztatta az ügyfeleket a tudnivalókról, kiszolgálta őket a büféből, beindította a gokartokat, kezelte az időmérőt. Hétköznap egyedül volt a pályán, nem volt akkora forgalom, hogy több emberre lett volna szükség.
A mai nap különlegesen unalmas volt. Közeledett az esti zárás, de még senki sem érkezett. A mára szánt könyve elfogyott, kiolvasta, újba nem volt kedve belekezdeni. Számolta a sarokban a pókokat és várta hogy elteljen ez a fél óra és mehessen a kisfiához.
Ekkor begördült a kapun egy busz. Egy nagy turistabusz. Beállt a parkolóba és elkezdtek özönleni róla a középiskolás korú fiúk.. kezükben bukósisak, sokan már beöltözve saját overálba. Leszállt egy tanárnak tűnő figura, mondott nekik párszót, aztán elindult felé.
-Jó napot! Elnézést, egy kicsit megcsúszott a napi programunk. Gólyatáborban vagyunk az autószerelő srácokkal és szeretnénk egy kicsit versenyezni. Egyszerre tizen szeretnénk a pályán lenni. Felmenő struktúrában, mindig 2 ember jutna tovább, és aztán a tovább jutóknak lenne két verseny futam. De tuti lesznek páran akik majd több selejtezőt is akarnak menni. Kifizetek előre 80 futamot, aztán majd még a többit, ha nem lenne elég.
Ez bődületes összeg. Az egész hónapban nem volt ekkora bevétel, mint amennyit ez az egy csoport hozna. Ráadásul profik. Ha tetszik nekik a pálya, tuti jönnek máskor is. De fél óra múlva zárás. – Persze semmi akadálya, viszont nem tudom, hogy belefér-e az időbe, mert fél óra múlva zárunk..
-Az baj. Annál nekünk több idő kell. De szívesen fizetünk a túlóráért. Mondjuk plusz 20% ?
-Kérek egy kis türelmet, telefonálnom kell! – Pörögtek a fejében a számok, most mit csináljon? Maradna, de nem lehet.. menni kell az oviba a fiáért. A férje nincs otthon, kiküldetésben van Ausztriában. Hívta a szüleit, de a világ végén vannak gyógyfürdőben, a férje szülei vidéken laknak, barátnők közül sem ár rá senki. Most mi a franc legyen? Ez egy soha vissza nem térő alkalom, de a fiát nem hagyhatja az oviban, már így is ő az utolsó minden nap, akit elhoznak.
-Sajnálom, mondta a férfinak. Nem tudok tovább maradni. – Egy könnycsepp gördült végig a jobb szeme sarkából az arcán. – Nem tudom sehogy.. el kell hoznom a kisfiamat.. más nem tud érte menni.. – pörögtek a gondolatai, hogy mit tegyen. Ha elküldi őket, akkor lehet, hogy kirúgják érte. De már zárják az ovit.. mennie kellene.. nem tudom.. hogyan? talán.. vagy odaadom az autókat és elmegyek a fiamért.. de akkor meg a felelősség, és ha történik valami, akkor életem végig vonják a fizetésemből.. – pörögtek a gondolatai, de csak nézett a férfi szemébe és egyre több könnycsepp jelent meg az arcán.
Ekkor lépett oda hozzájuk az egyik fiú. Miközben öltözött, hallotta a beszélgetést, és látta, hogy valami baj van. Mélyen belenézett Anna szemébe, és csendesen csak ennyit mondott: – Szívesen elhozom Mátét az oviból. Az öcsém csoporttársa. Felveszem az öcsémet is, és idehozom őket. Élvezni fogják! – hátat fordított és elindult az autó felé amivel érkezett.
Annából kitört a zokogás. A férfi nem értett semmit, kérdően nézett a síró nőre
-Elnézést, már készítem is gokartokat! Kérnek addig valamit a büféből? – Támadt fel újra a profi, és könnyek helyett már mosollyal az arcán indult a büfépult felé..
A férfi döbbenten nézett utána. Semmit sem értett az egészből. Megvonta a vállát, hátat fordított és intett a fiúknak, hogy jöjjenek.