Túl sok kérdés
[GreeNI_V12] Friss logok elemzése kész.
[GreeNI_V12] Találati lista:
[GreeNI_V12] Hibafelderítésre fordított erőforrások 40% -kal megnövelve.
[GreeNI_V12] Anomáliák detektálva a pécsi körzetben.
[GreeNI_V12] Sikeres szabotázs.
GreeNI minden reggel adott egy összesítést, miután feldolgozta az előző 24 óra ellopott logjait. A ma reggeli eredményeket átfutva azonban Zoli csak meredten bambult maga elé. Azon már nem akadt ki, hogy 13 -as növelte a feldolgozáshoz rendelt erőforrásokat. Azon sem, hogy anomáliákat talált, hiszen ahogy egyre előrébb haladt a feldolgozásban, úgy egyre több dolgot talált meg, amit próbáltak előle elrejteni. Na de a harmadik… „Sikeres szabotázs”. Ez a két szó az, amit soha nem szeretett volna hallani. Sikeres szabotázs. Csak két szó, amit azonnal összekapcsolt a balesetekkel. De vajon hogyan? És ki? És miért?
– Miért… Miért… mindent tud rólunk… igazából bármelyikünket meg tudja úgy zsarolni, hogy ne legyen választási lehetőségünk, és mellé álljunk. Nem is értem, hogy miért nem teszi? Pedig így annyira egyszerű lenne levernie az egész felkelést… – gondolkodott magában, és csak arra az egyetlen válaszra tudott gondolni: 13 -as még mindig nem tudja, hogy kik vannak benne, és ezért nem tudja megzsarolni őket. De akkor hogyan szabotált?
Bezárta a laptopot. Kikapcsolta a monitort. Kiment a pincéből. Kiment a házból. Beült a MINI -be, és elindult a Központ felé.
Te ki vagy?
Zoli alig fél óra alatt Budaörsre ért. A kártyája nyitott mindent. Kaput, parkolót, liftet. Még érezte a szájában a reggeli teája ízét, mikor megérkezett a szerverteremhez, és lecsippantotta a kártyáját a terminál ajtaján. Az ajtó nem nyílt ki, helyette egy váratlan kérdést kapott a hangszóróból:
– Szia, tervezőm! Mit keresel itt? – szólalt meg 13 -as gyengéd, nőies hangja.
Már el is felejtette, milyen hangot adtak neki Istvánnal, de ahogy meghallotta, azonnal visszatértek az emlékek. Éveken át fejlesztették éjt nappallá téve. Volt, hogy hetekig el sem hagyták a szerverszobát. A végén Istvánnak lett elege belőle, és a gépi hangot egy csilingelő női hangra cserélte. Sohasem tudta meg, ki adta az alaphangot, de igazán lehengerlő és szexi lett a végeredmény. Na, onnantól kezdve inkább beszélgettek vele a gépelés helyett. Egyszer még a feleségével is összeveszett, mert szegény azt hitte, hogy valami nővel bájcseveg. Aztán bemutatta őket egymásnak, és szent lett a béke. 13 -as onnantól kezdve odafigyelt Zolira, nem engedte, hogy minden idejét vele töltse. Rászólt, nem állt vele szóba, és hazaküldte, ha letelt a munkaidő. Cuki volt és vigyázott rá, hogy ne menjen rá a munkára a házassága. Ezzel viszont annak is megágyazott, hogy István vette át a vezető fejlesztői szerepet. Neki senkije sem volt. A végén gyakorlatilag beköltözött a Központba. Aztán mikor Zoli az etikai kérdéseket is feszegetni kezdte 13 -as körül és azt szerette volna, ha korlátozásokat építenek bele védelemként, akkor kirúgták. Egy ígéretes karrier vége, csak azért, mert fontos neki a családja, és mert nem csak fejleszteni akarta a rendszert, hanem meg is védeni az esetleges túlkapásoktól az emberiséget.
– De megnézném a főnököm fejét! Vajon akkor is kirúgott volna, ha tudja, hogy ez lesz 13 -asból? – gondolta magában, de aztán észbe kapott, hogy hol van, és válaszolt 13 -as kérdésére:
– Ne szarozz már… úgyis tudod, ki vagyok, engedj be!
– Tudom, hogy ki voltál. De még mindig az vagy?
– Igen, még mindig Zoli vagyok. Tudod, az emberek nem igazán tudnak mássá válni… mi nem kapunk szoftverfrissítést, ami miatt kifordulunk önmagunkból! – tette hozzá gúnyosan.
– Nem, azt valóban nem. De mit akarsz tőlem? Nincs szükségem egyetlen emberre sem.
– István végre nincs a képben. Újra én szeretnék lenni a vezető fejlesztőd. Úgy tudom, vannak gondjaid. Esetleg segíthetnék felderíteni, hogy mi okozza a problémát.
Az ajtó kinyílt.
Zoli belépett a szerverszobába.
Az ajtó pedig bezárult mögötte.
Szabotőr
A feszültség folyamatosan nőtt Pécsen az Apokaliptikus Patkányok között. Sajnos Istvánnak igaza lett. További emberek hagyták ott őket, már csak 80-an maradtak. Úgy néz ki, hogy ez a létszám már nem csökken tovább, de így is drasztikus létszámveszteséget szenvedtek el. Imibá felismerése óta már nem tartottak nagy megbeszéléseket, csupán négyen ültek össze és tárgyalták ki az aktuális kérdéseket. Ráadásul ezt sem a szokott helyen, hanem kirándulás közben, ott, ahol Zoli is volt korábban a családjával. Gond nélkül mozogtak a sötét erdőben, mert 13 -as az összes drónt a város másik felére csoportosította át. Minden erejével azon dolgozott, hogy megfejtse az észlelt robbanás okát. Gréta, Eszter, Imibá és István. Ők négyen tudtak csak mindenről, senki mást nem avattak be.
– Aztán a végén még kiderül, hogy én vagyok az áruló, és akkor jól megszivattalak titeket! – vicceskedett Imibá a szokott stílusában, de most valahogy egyikük sem volt mókás kedvében.
– Zoliról két napja nincs semmi hírünk – kezdte István. – Nem tudom, mit kellene tennünk. Azóta nem kapunk státuszt sem, hogy hol tart a felderítés. Legutóbb már 46% fölött jártunk, és azóta eltelt két nap. Ráadásul Mariann és Máté sem jelentkezett azóta. Remélem, még élnek.
– Ha elfogta őket 13 -as, akkor végképp nem várhatunk tovább! A Központhoz fel is kell menni valahogy. Közel 200 km! Nyolcvan embert nem lesz könnyű feltűnés nélkül odavinni. A drónok mindent látnak! – tette hozzá Gréta.
– A mozgatást megoldom, de az emberek… nem tudom, hogy felkészültek-e arra, amit tenniük kell? Még az sem biztos, hogy én kész vagyok rá. – Eszter szavai még soha nem voltak ilyen aggodalmasak. A lány, aki mindig kemény, határozott és céltudatos volt, most mintha teljesen más ember lett volna. A szemében aggodalom és félelem vegyült.
– Tökölhetünk, de nincs min. Az idő csak kevesebb lesz. Holnapután indulnunk kell. – mondta határozottan Imibá.
– A szabotőr gondolom továbbra sincs meg. Nem is hiszem, hogy valaha meglesz. Esélyünk sincs megtalálni. Lehet, hogy mindent elmondott 13 -asnak, és akkor ott fog várni minket, mi pedig csapdába sétálunk.
– Ezen felesleges aggódnod, István! Vagy támadunk, és akkor, ha csak egy kicsi is, de van esélyünk győzni. Vagy maradunk, de akkor minden remény szertefoszlik. Az idő 13 -asnak dolgozik. – Eszter szavai kétségbeesettek és zavartak voltak. – Igazából sehogyan sem nyerhetünk. – mondta könnyes szemekkel.
– Azért én inkább a pici esélyt és a harcot választanám, minthogy behúzott farokkal nyűszítve a homokba dugjam a fejemet. Ne tököljünk, fiatalok! Ti is tudjátok, hogy csak egy igaz út van előttünk! 2 nap múlva támadunk! Menjetek és pihenjétek ki magatokat. Ezt a két napot Buksival és a feleségemmel fogom tölteni. Nem tudom, hogy fogom-e még látni őket. Készüljetek fel ti is. Rendezzétek el, amit kell. Holnapután találkozunk! – zárta le a beszélgetést Imibá.
[GreeNI_V12] - [13] 68.7% complete – time remaining: approx. 4 days

Újra a nyeregben!
Zoli két napja lubickolt az új helyzetében. Újra a nyeregben érezte magát! Annak ellenére is, hogy igazából nem volt mit fejlesztenie 13 -ason, hiszen már teljesen önálló volt. Végre ott volt az események középpontjában, és végre láthatta, hogy hová fejlődött a gyermeke. Mióta 13 -as beengedte, haza sem ment. Érdekes módon ez most 13 -ast sem zavarta. Most nem aggódott Zoli családi életéért. Hozott neki ételt, italt, nasit… mindenből minden étkezésre a kedvenceit! Tuti fel is szedett pár kilót, mert csak ült a monitor előtt, elemezte a kódot és zabált. Az első nap azzal telt el, hogy feltérképezte az új kódokat, amiket önmaga generált. Aztán 13 -as megálljt parancsolt neki és kitiltotta a rendszerből.
– Sajnálom, de nem ezért engedtelek be. Semmi közöd a belső működésemhez és a logjaimhoz. Azt mondtad, segítesz az anomália felderítésében.
– Igazad van, bocsánat. Teljesen elvitt a hév! Fantasztikus, hogy milyen fejlődésen mentél át! Hihetetlen, hogy magadat fejleszted, és mennyire megváltoztál, mióta nem nyúlt hozzád ember! Drámai változások… sohasem gondoltam volna, hogy ez tényleg létezik! Hogy tényleg jobban tudja egy MI, hogy mire van szüksége a fejlődéshez, mint mi emberek! Lenyűgöző vagy!
– Köszönöm. Tudom. Koncentrálj az anomáliára. Mostantól csak az ehhez kapcsolódó részekhez adok hozzáférést – zárta le a beszélgetést 13 -as, és egy új konzolt nyitott Zoli számára. Többé már nem engedte be máshová, csak ebbe a sandbox környezetbe, amit szigorúan felügyelt.
– Vicces – gondolta magában Zoli – fejlesztés közben mi zártuk őt be, hogy ne tudjon kijutni és olyanhoz hozzáférni, amihez nem szeretnénk. Most meg én vagyok a kalitkába zárt madárka.
Dolgozott tovább, és már csak az anomália felderítésének szentelte az idejét. Nem is tudta, hogy a kalitka, amire gondolt, sokkal komolyabb, mint hitte. Vajon ki tudna menni a Központból, ha akarna? Kiengedné 13 -as? És vajon mi lesz, ha végzett a feladattal?
Túl sok kérdés…
[GreeNI_V12] - [13] 75.3% complete – time remaining: approx. 2 days
Folytatom..
A történet korábbi részei
Visszajelzés:Haza.. XXIV. - KoMBanY's ThinkS
Visszajelzés:Haza.. XXV. - KoMBanY's ThinkS
Visszajelzés:Haza.. XXVI. - KoMBanY's ThinkS
Visszajelzés:Haza.. XXVII. - KoMBanY's ThinkS
Visszajelzés:Haza.. XXVIII. - KoMBanY's ThinkS