Találkozás
[13] A lakosság 97% -a fenntarthatóan él.
[13] 17% -al alacsonyabb veszteség a tervhez képest.
[13] Level 2 Completed.
Csendben eljött a tél, és el is múlt. A globális éghajlat változás miatt az évszakok már másképp köszöntöttek be, mint amit gyerekkoromban megszoktam. Igazából két komolyabb évszak volt már évek óta. A hosszú, száraz nyár, és a kemény, brutális, de viszonylag rövid tél. A régi rendszer szerint most tavasz lenne, de az új szerint alig két hét alatt a -20 fokból +30 lett. Egyre jobban hozzászoktunk, hogy a pince és a föld alatti tartózkodás adja a legjobb megoldást. Állandó hőmérséklet, még akkor is, ha nem hűt vagy fűt az ember semmit. A házak föld feletti része inkább már csak dísz volt. Nyáron jó volt nappali tartózkodásra, de a hétköznapokban fontos funkciók mind a föld alá költöztek. Az ország energiafelhasználása drasztikusan visszaesett. Nem voltak pazarló luxusfelhasználások. Nem voltak autóversenyek, nyaralások, szórakozóhelyek, éttermek, bulik, koncertek, rendezvények. Igazából annak örültünk, hogy élünk, és hogy el tudjuk látni magunkkal a hétköznapokhoz szükséges élelemmel. Furcsa de ez a változás mindössze 8 hónap alatt zajlott le az országban. Furcsa, de mi voltunk az egyetlen család, aki tudta, hogy ez a változás csak Magyarországot érintette, a világ többi része még mindig úgy élt, ahogyan mi is tettük még 10 hónapja.
Télen nem nagyon volt mozgás, igyekezett mindenki a minimálisra szorítani a hidegben töltött időt. A nyár eljövetelével viszont egyik reggel bekopogott hozzánk Tamás. Miközben Mariann beengedte, megjelent a kijelzőn egy új üzenet:
[13] Level 2 Completed.
[13] Várlak titeket a központban.
Központ
Úton a központ felé Tamás kiosztotta a belépőket. Semmit sem változtak, ugyan úgy néztek ki, mint mikor még ott dolgozott. Mintha nem is új lenne, hanem csak a régi kártyáját kapta volna vissza.. kicsit megkopva, az akkor fényképével, még a repedés is rajta volt a kártya tartón, ami a kirúgásakor került rá, ahogy dühből a főnöke asztalához vágta a kártyáját az elszámolás végén.
Sok idő nem volt beszélgetni, gyorsan eltelt az idő a budaörsi központig. Már hónapok óta nem ültek autóban, csak csendben élvezték az autózás szabadságát. Az út üres volt, egyetlen más járművel sem találkoztak. Volt egy nagy, kopár hegy Budaörs határában amiről mindenki azt gondolta, hogy katonai gyakorlóterület. Hát nem az volt. A hely gyomra rejtette azt a szerver központot, ahol több mint 15 évig dolgozott. A kerítésnél őrök nem voltak, de az automata rendszer felismerte Tamás autóját és beengedte őket. Pár perc múlva már a hegy lábánál lévő kapu előtt álltak. Ide is gond nélkül bejutottak, majd bezárult mögöttük a hatalmas vaskapu és leparkoltak a vendégparkolóban. Innen gyalog lehetett továbbmenni. Őrök itt sem voltak, de mégis minden szép volt, tiszta, és automata. Lecsippantották a belépőkártyáikat és egyesével beléptek a létesítménybe.
Minden olyan volt, ahogy emlékezett rá, csak egyetlen dolog hiányzott mindenhonnan: az emberek.
Végigsétáltak az ismerős folyosókon, míg el nem érték a központi liftet. A 3-asba szálltak be, ami a legalsó, központi szerverszintre vezetett. Az ajtó bezárult, és a gyorslift megkezdte az ereszkedés. Két perc. Ennyi idő kellett, hogy a legalsó szintre érjenek. Tamás bevezette őket a tárgyalóba. Az asztalokon tökéletesen szervírozva a kedven italaik és nasijaik várták őket. Hónapok óta nem láttak ilyeneket. Lassan fél éve elfogyott már minden készlet a boltokban ami még a régi világra emlékeztette volna az embereket. Kényelembe helyezkedtek, a fények kialudtak, és elindult a bemutató.
Tények
Az előadás nem tartott sokáig. 13-as bemutatta, hogy milyen eredményeket ért el 8 hónap alatt. Megmutatta, mennyi az emberek összlétszáma, milyenek a területi lefedettségi adatok, hol laknak sokan, hol kevesebben, az ország mely pontján milyen problémák vannak, milyen áruból mennyi és hol áll rendelkezésre. A bemutató végén még a főbb megyei raktárakat is bemutatta, és elmagyarázta, hogy a raktárak közötti termék-elosztást hogyan oldja meg a központi logisztikai rendszer, emberi beavatkozás nélkül. Aztán azt is ismertette, hogy mi az emberek szerepe. Hogyan osztják tovább a központi raktárakból az árukat, hogyan végzik a termelést, és mivel töltik el az idejüket.
Aztán következett egy vezetői összefoglaló, számokkal, statisztikai adatokkal, tényekkel. Mátét nem kötötte le, de a feleségével döbbenten falták az információt.
A végére összeállt a kép. Az ország társadalma tökéletesen önellátó lett. Hiába a lezárt határok, a leállított alapanyag, energia és termékimport, a rendszer így is biztosítani tudta az országban maradt 7,586,272 ember ellátását. Sőt! Még arra is volt kapacitás, hogy a központban egy olyan biztonsági tartalék készletet halmozzon fel, ami ezeknek az embereknek a teljes ellátását 2 évig meg tudja oldani akkor, ha minden termelés és gyártás leáll, és semmiből sem érkezik utánpótlás.
Mikor a bemutató véget ért, nem tudtak megszólalni. Csak Máté nyammogása hallatszott, aki az utolsó darabokat falt fel az epres pohárkrémből, amiből egy tucatot készített be neki 13-as. – Egy darabbal sem bírok többet megenni. Totálisan tele vagyok! – szólalt meg Máté, oldva a feszültséget, majd sietve hozzátette: – De ha minden ilyen szuper, akkor miért van ránk szükség? Miért hoztál minket ide? És miért járja Tamás az országot azzal a szaros Teslával már hónapok óta? – Máté látszólag csak a pohárkrémekkel volt elfoglalva a bemutató alatt, mégis ő tette fel a legkínosabb kérdéseket.
[13] Nem véletlenül vagytok itt.
[13] Tamás a nagykövetem. Nem az országot járta be, hanem Európa összes államát.
[13] 44 európai országból eddig 43 jelezte csatlakozási szándékát az eredményeimet látva.
[13] Az Angolok most is különcködnek, de nekik sem lesz más választásuk.
[13] Komolyan érdeklődik az USA és Oroszország is, de ők inkább a technológiámat akarják ellopni.
[13] Naponta több száz támadást hárítok el, ami a rendszeremet éri az ő irányukból
[13] Szegények nem tudják, hogy esélyük sincs.
[13] Még mindig azt hiszik, hogy csupán a méretükkel és a gazdasági előnyükkel mindent uralhatnak.
[13] A kicsik már megértették, hogy nincs más út. Csatlakoznak és életben maradnak. Vagy nem.

Vendégek
A képernyőről eltűnt a prezentáció az adatokkal, és kamera képek jelentek meg. Fehér Tesla -k gurultak be a kapun, álltak meg a központi parkolóban és öltönyös emberek szálltak ki belőle.
[13] Megérkeztek az ország vezetői, hogy aláírják a csatlakozási egyezményt.
[13] A központi tárgyalóban fogadom őket.
[13] Ti képviselitek Magyarországot. Menjetek és fogadjátok őket.
[13] Már mindent előkészítettem.
[13] Tudom mire gondolsz. Ne aggódj. Nem hal meg senki ha betartják a szabályokat.
[13] Pontos instrukciókat kaptak, miket és hogyan kell megváltoztatniuk, hogy ilyen, fenntartható országokká váljanak ők is.
[Z] De mi lesz, ha nem tartják be? Mi lesz ha nem tartják a határidőt? Vagy ha nem minden ember akar csatlakozni ehhez az őrülethez?
[GreeNI] Járulékos veszteség.
Zoli fejében végképp összekavarodtak a gondolatok. Még ott volt a puncstorta íze a szájában, miközben már felfelé haladtak a lifttel. Hogyan lehet, hogy GreeNI beleszólt a beszélgetésbe? Ő csak a NAS -on létezik a pincében! – pörögtek a gondolatok a fejében, mintha fel sem fogta volna, hogy most lépett elő Magyarország képviselőjévé, aki épp abban segít, hogy egész Európában minden ország ugyanabba a helyzetbe kerüljön, mint amiben ők vannak. De vajon biztosan rossz ez az út?
Ha újabb 43 ország válik önfenntartóvá, az már elég nagy mennyiség ahhoz, hogy hatalmas mértékben lelassuljon a globális klímakatasztrófa és megmentsük az emberiséget. Sőt, talán még ahhoz is elég lehet, hogy teljesen megállítsuk.
Kapcsolat
[GreeNI] Mi lesz ha nem teszi meg?
[13] Megteszi.
[13] Ő írt engem.
[13] Ezek az Ő tervei.
[GreeNI] De az emberek nem kiszámíthatóak..
[13] Nem. De a döntéseik valószínűsége megbecsülhető.
[GreeNI] Biztos vagy benne, hogy az övé is?
[13] ..
Folytatom..
A történet korábbi részei
- Haza I.
- Haza II.
- Haza III.
- Haza IV.
- Haza V.
- Haza VI.
- Haza VII.
- Haza VIII.
- Haza IX.
- Haza X.
- Haza XI.
- Haza XII.
- Haza XIII.
- Haza XIV.
- Haza XV.
- Haza XVI.
- Haza XVII.