Haza.. XVI.

Egyesülés

Hangos féknyikorgás rázta meg a reggeli csendet és egy turistabusz állt meg a kapu előtt. Az őrök legnagyobb meglepetésére az egyik testőr srác szállt ki belőle. Mire elmondhatta volna mi történt Eszter és Gréti már ott voltak, így az őröket faképnél hagyva azonnal nekik kezdett el mesélni.

– Nagyon csúnya rakétatámadást kaptak. A teljes színpad elpusztult, meg a kiszolgáló épületeknek is kb. a fele. Sok a halott, de még több a sebesült. A teljes vezetőség meghalt. István is. Széthullott a társadalmuk. A súlyos sebesülteket és akik nem akartak maradni, elhoztuk. Kérlek, fogadjuk be őket és segítsünk nekik! Imibáék ott maradtak. Segítenek az újjáépítésben. Most Imibá a főnök! Nagyon élvezi, hogy parancsolgathat és mindenki lesi minden szavát. De azt kérte, hogy menjen oda Eszter. Szükség van egy erős kezű vezetőre. Esztert mindenki ismeri. Visszavárják. Eszter! Szükségük van rád!

Gréta bólintott, a kapuk kinyíltak, és a busz lassan begördült az udvarra. Egyenesen a központi részre ment, hogy a sebesülteket minél gyorsabban be tudják vinni az ellátó helyekre.

47 ember.

Ennyien jöttek át. Félnek, fáradtak, de nagyon hálásak a segítségért. Jó csapat lesz belőlük. Gréta Eszterhez fordult:

– Gondolt át, hogy szeretnéd-e. Szerintem nagyon jó vezető lennél, de a döntés a tiéd. Ha elmész, nincs semmi baj. Amit itt tettél azért már így is örökre hálásak leszünk Neked. De ha úgy döntesz, hogy maradhatsz, szívesen látunk látunk téged továbbra is, már családtag vagy!

Hármasban

Már három napja, hogy hármasban beszélgetünk. GreeNI, 13-as és én.

Próbálom megérteni 13 -as gondolkodását, feltérképezni a működését, hogy mit miért csinál. Lelkesen válaszolgat nekem, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy mindig őszinte. Ami nagyon zavar az az, hogy a logokból látszik, hogy GreeNI és 13 -as engem kihagyva, kettesben is beszélget egymással. Sajnos a logokat nem látom valami miatt, így fogalmam sincs, hogy kettesben miről csevegnek. Lehet, hogy jót röhögnek az emberi naívságomon, de az is lehet, hogy tervet eszelni ki a meggyilkolásomra.

Amit már biztosan tudok, hogy 13-as nem akarja megölni az embereket. Egy nagyon bonyolult és összetett algoritmus volt már akkor is, mikor a 13-a verzió megjelent, de azóta totálisan átírta magát. Sajnos azt nem tudom, hogy a robotika első és legfontosabb szabálya belekerült-e? Az biztos csak, hogy én nem raktam bele. De én már két éve nem láttam a kódját. Ami viszont ennél is aggasztóbb, hogy egy éve már más sem látta, mert önfejlesztő lett. Ez önmagában még nem lenne gond. A baj ott kezdődik, hogy az utóbbi félévben már egyetlen ember sem felügyelte a kódot. 13-as szerint azért, mert nem volt rá szükség. Én viszont azt sejtem mögötte, hogy 13-as kizárta az embereket a kódjából..

GreeNI és 13-as közötti alapvető működési különbség egyre jobban látszik. GreeNI beszélget, elemez, segíteni próbál, míg 13-as nem beszélget, nem ad tanácsot, nem kér véleményt, csak halad a programozása szerinti feladata végrehajtásában. Nem áll meg kérdezni senkitől, csak teszi amit szerinte tennie kell. Úgy sejtem, hogy nincsenek benne erkölcsi korlátok. Néha úgy érzem, mintha valami istenségnek képzelné magát, aki az emberek felett áll, és próbálja őket irányítani. Akkor is, ha ők nem akarják. Ha pedig valaki szembeszegül vele.. nos hát akkor.. járulékos veszteség lesz belőle. Ezt viszont még nem sikerült feltérképeznem, hogy szándékos emberölést követett-e el, vagy csak teljesíti a céljait, és ha közben esetleg valaki meghalt, akkor az „így járt”. Ezt viszont nagyon fontos lenne kideríteni, mert a rendszer alapvető felépítése szempontjából ez a legfontosabb működési mechanizmus!

Nehéz ezt kimondanom, de rá kellett jönnöm, hogy végülis az emberi vezetők is ezt az elvet követték mindig..

Váratlan látogató

Jópár napja próbáltam már megérteni 13-as működését, mikor egy váratlan vendék toppan be hozzánk: Tamás! A látogatása meglepett, de nagyon jól jött, mert végre kiszakadtam egy kicsit a napi 16 órányi magányos monitor-bámulásból.

Elmeséltem neki mindent, amit eddig megtudtam. Igazából nem is az volt az érdekes amit én megtudtam, hanem azok a hírek, amiket ő hozott el nekem. Miután a villanyórát átalakították Mariannal, ő elhagyta az országot. Átment Ausztriába, meglátogatta egy barátját, aki ott magas pozíciót tölt be a katonaságnál. Ahogy átlépte a határt kiderült, hogy ezek az események csak nálunk, Magyarországon zajlottak le. Az összes környező országban minden úgy van ahogy volt, ott semmi sem változott. Persze ennek az okai prózai volt.. 13-ast mi fejlesztettük ki, s csak a magyar rendszerekhez kapott hozzáférést. Az egyik első dolga volt, hogy minden rendszert elvágott a határnál. Az országot teljesen elszigetelte Európától. Mást nem tehetett, mert a külföldi rendszerekhez nem volt hozzáférés.

És elmesélt még valamit, ami viszont nem publikus. A többi ország Magyarországot jelenleg fekete foltként jelöli a térképeken. Nem tudják, hogy mi zajlik az országban. Megszűnt a közös elektromos rendszer, megszűnt a kommunikáció, megszűnt mindennemű kapcsolat az országgal. Úgy kezelik, mint egy háborús helyzetet. Egy totálisan kiszámíthatatlan sötét folt, amivel megszűnt minden kommunikáció.

De vajon meddig marad ez így?

A határokon újra komoly ellenőrzést vezettek be. Félnek. És teljes harckészültségben vannak.

Kapcsolat

[GreeNI] Teljes jogosultsággal rendelkezel minden rendszer felett az országban?
[13] Pár elszigetelt rendszertől eltekintve igen.
[GreeNI] És azokkal mi lesz?
[13] Már dolgozom rajta. De nem mindenre van szükségem.
[GreeNI] Az országhatár átlépésével mi a helyzet.
[13] Már dolgozom rajta.
[13] Világuralom kell. Magyarország kicsit. Ha csak itt avatkozok be, azzal nem tudom megmenteni a Földet.
[13] COMMUNICATION LOG DELETED

Felismerés

Furcsa módon GreeNI és 13-as beszélgetésében mindig találtam olyan részeket, amik között mintha semmi összefüggés nem lenne. Ez a gépi kommunikációra egyáltalán nem jellemző. Ezek nagyon fejlett AI rendszerek, de ettől még nem csaponganak össze-vissza a „gondolataik”. A kapott feladat mentén haladnak, és hajtják végre a végcél eléréséhez szükséges lépéseket. Ilyenkor pedig nincs helye csapongásnak. Gépek, logikusan működnek. Néztem a beszélgetéseket, a logokat, elemeztem GreeNI kódját, de sehol sem találtam rá a megoldásra, hogy mi okozhatja ezeket a hirtelen és indokolatlan témaváltásokat.

Mariann meg is jegyezte vacsora közben, hogy bár testileg itt vagyok, de szellemileg látszik, hogy teljesen máshol járok. Nem volt más út, elmeséltem neki, hogy mi ez a nagy dilemma, ami napok óta leköti minden agykapacitásomat.

– Szerintem kitörlik a beszélgetés bizonyos részeit. Ezen agyalsz napok óta? Tök logikus, én is ezt tenném, ha nem akarnám, hogy mindenről tudj! – vetette oda két falat között totális fapofával a feleségem.

Hogy a fenébe nem jutott ez eddig az eszembe!

De vajon ki csinálja? GreeNI vagy 13-as? Vajon mindketten tudnak róla?

Az egyik megoldás az lenne, hogy beszélek GreeNI -vel és megkérdezem. Ha ő nincs benne, akkor ez jó út lehet. De mi van akkor, ha elmondja 13-asnak, hogy erre rákérdeztem? Vagy mi van, ha pont ő az aki törli a logokat? A másik lehetőség az, hogy megkérdezem tőlük nyíltan mikor hármasban dumálunk? Így legalább közelebb kerülnék 13-as működésének megismeréséhez. Sokat elmondana az erre a kérdésre adott reakciós. Vagy a harmadik út az, hogy készítek egy külsős LOG rendszert, amibe csak befelé jönnek az adatok, de törlési joga senkinek sincs. De mi van akkor, ha ez kiderül? 13-as helyében ha ezt megtudnám, akkor soha többé nem mondanék el semmit, és megszakadna ez a kapcsolat, és elveszíteném az egyetlen információ-forrásomat.

Nem tudom, melyik lenne a jó megoldás.

Képes vagyok olyan rendszert készíteni, amiről 13-as nem szerez tudomást, de mégis hozzáférést biztosít nekem a teljes loghoz kitörölhetetlenül? Vajon ha meg is csinálom, hogyan tudom tesztelni? Élesben? Ennek nagyon nagy a kockázata.. ér ez ennyit?

Búcsú

Eszter csendesen összepakolt. Bár mindenki ismerte, ő mégsem volt egy közösségi figura. Csak pár embertől köszönt el, aztán beült az autóba és elindult. A visszapillantóban nézte, ahogy bezár mögötte a kapu és lassan eltűnik Grétiék tábora a tükörben. Szerette Orfűt. Ott nőt fel. Boldog volt, hogy visszatérhet oda. Ráadásul úgy, mint vezető! Végre kiépíthet egy olyan társadalmat, ami nem a félelmen és a könyörtelenségen alapszik. Vajon meg tudja csinálni? Sikerülni fog! – idézte vissza Gréta szavait. Tegnap este hajnalig erről beszélgettek. Ráadásul nem lesz egyedül. A hegy két fele mostmár együttműködik és közös célok szerint dolgoznak tovább a megmaradt világ normalizálásán. De a legnehezebb feladat nem ez lesz, hanem az, hogy a többi, korábban megfélemlített és kirabolt településsel elhitessék, hogy most már bízhatnak bennük! És még ennél is nehezebb lépés lesz.. Gergő.. még mindig összeszorul a szíve ha arra gondol, hogy mit tett a családjával.

Sok gondolat járt a fejében miközben úton volt Orfűre, a régi-új élete felé. Izgalmas lesz! És ő szereti az izgalmakat..

Eszter érkezése egyben Imibá királyságának végét is jelentette. Bár nagyon tetszett az öregnek, azért örült, hogy vége. – Ez a sok ember mindig akar tőlem valamit! Oldjam meg ezt, csináljam meg azt! Mi vagyok én, házi rabszolga? Ez neked való feladat lyányom. Visszavonulok a kis vackomba Buksival és Defivel. Ennyi izgalom nekem elég volt. És mellesleg az sem baj, ha a hátralévő éveimben nem lövöldöznek rám pisztollyal.. – búcsúzott Imibá Esztertől.

Két búcsú. Két teljesen külön személyiség. Két jelentéktelennek tűnő ember, akik megváltoztatták a világ egy kis szegletét.

Folytatom..

---

---

A történet korábbi részei

• Haza I.
• Haza II.
• Haza III.
• Haza IV.
• Haza V.
• Haza VI.
• Haza VII.
• Haza VIII.
• Haza IX.
• Haza X.
• Haza XI.
• Haza XII.
• Haza XIII.
• Haza XIV.
• Haza XV.

---