Haza.. XX.

Írta: | | , ,

Bújócska

[13] Malfunction detected.
[13] 2 people missing from Pécs.
[13] Searching..

Hetek óta nem járt erre, de Imibá most újra a központba érkezett kedves Defijével és Buksival. Leparkolt az épület előtt, és határozott léptekkel ment Gréta felé. Öleléssel köszöntötték egymást és beültek az ebédlőbe vacsorázni. Közben beszélgettek, és bepótolt minden információt, hogy mik történtek amíg távol volt. Lassan lement a nap. Az ebédlőt bezárták, de ők még mindig beszélgettek az asztalnál egy pislogó petróleumlámpa fényénél. Gréta zenét kapcsolt a telefonján egy Bluetooth hangszóró segítségével. Imibá telefonja is az asztal sarkára került. Már működött a hálózat, de senki sem kereste őket. Mindenki aludt. Elővettek egy pakli kártyát és römizni kezdtek.

Aztán Gréta felállt, és bebújt az asztal alá. Felnyitott egy csapóajtót és Imibára nézett. – Csak Ön után, kisasszony! – mondta az öreg, és szemével követte, ahogy Gréta elkezd lefelé mászni a létrán. Miután eltűnt a lyukban, ő is bebújt az asztal alá. Elindult lefelé, a csapóajtót pedig bezárta maga után. A reteszt alulról ráfordította, így amíg ők ki nem jönnek, más nem tud utánuk menni. Hamar leértek a járat aljára. – Rég jártam itt. – szólalt meg csendesen Imibá. – Nem gondoltam volna, hogy valaha szükség lesz még rá. Buksi nagyon élvezné, de most jobb, hogy nem jött. Nem bírja a létrákat.. – Gréta mosolygott és elindultak észak felé a szűk és sötét alagútban. Nem világított más, csak egy pici fejlámpa, amit Gréta a zsebéből húzott elő. Az út nem volt rövid, vagy fél óra is eltelt, mire egy ajtóhoz értek. Megálltak és Gréta a kezével egy furcsa, de dallamos kopogtatással jelzett az ajtón. Majd megismételte még egyszer, és még egyszer. Az ódon, kissé penészes faajtó csendesen nyikorogva tárult fel előttük.

– Gréti! – hallatszott egy visszafogott kiáltás és Imibá legnagyobb meglepetésére István ugrott Gréta nyakába.

Fekete doboz

Starting GreeNI V12.
[GreeNI_V12] Log analizálása kész.
[GreeNI_V12] 1800 oldal betöltve.
[GreeNI_V12] Új log letöltése a háttérben..
[GreeNI_V12] 12% kész (200 oldal/perc)
[GreeNI_V12] Mit parancsolsz kisgazdám?

Álmosan ült le a gép elé, semmi kedve nem volt újra a monitor előtt éjszakázni. Bekapcsolta a régi ThinkPadet, de ahogy meglátta a feliratot a kijelzőn, azonnal magához tért, és mint egy kisgyerek, úgy kezdett el ujjongani a székében! – Működik! Működik! – örült csendesen magányában, hiszen nem hívhatja fel a figyelmet arra, hogy mi történt. Csendes öröm volt, egy apró, de mégis hatalmas boldogság, amit senkivel nem oszthatott meg. Ujjai lassan kezdték el gépelni az utasításokat. Ma sem alszok sokat.. gondolta magában, de már meg is jelentek az első adatok a képernyőn:

[GreeNI_V12] Első találat:
[GreeNI_V12] - [13] Malfunction detected.
[GreeNI_V12] - [13] 2 people missing from Pécs.
[GreeNI_V12] - [13] Searching..

– Ezzzaz! Sikerült nekik! Bejutottak! – Kis létrázás nekik, de nagy probléma 13-asnak – kuncogott magában, és nagyon sajnálta, hogy ezt a szuper poént senkinek nem mondhatja el.

Földalatti világ

Imibá még mindig nem tért magához. Ahogy beljebb mentek, sok korábbi arcot ismert fel a sötétben. A terem közepén egy hosszú asztal, rajta végig petróleumlámpák, és ott ültek mind. A többség Eszter korábbi őrző csapatából volt, de Gréta emberei közül is voltak ott bőven. Az asztalon üdítő és nasi, sőt még Mekis shake is volt! Az asztalfőnél két szék volt, István leült, Gréta pedig közvetlenül mellé. Imibának ki volt hagyva egy hely mellettük az asztal oldalának első székén. Tátott szájjal figyelte, ahogy István beszélni kezdett. Pedig nem sűrűn fordul elő, hogy az öregnek elakadjon a szava.

– Örülök, hogy végre Gréti és Imibá is csatlakozott hozzánk. Imibát ismeritek, sokat segített nekünk az elején. Ha ő nem lett volna, akkor mindannyian halottak lennénk. Köszönjük, hogy figyelmeztettél minket!

– És köszönjük, hogy eltemettél! – kurjantott az asztal távoli sarkából valaki

– Nincs mit. – vágta rá rutinból Imibá – Bárkit szívesen elföldelek, ha azt kívánja a haza – mosolygott a bajusza alatt.

A megbeszélés hivatalos része hamar véget ért, ez nem is nagyon izgatta az öreget. Aztán már csak egy könnyed laza beszélgetés volt, ahol elmeséltek neki mindent. Addig még képben volt, amit ő tett. Hogy időben odaért Orfűre, figyelmeztetni tudta őket, és még a rakétatámadás előtt elrendeztek mindent. Na meg, hogy a rádión teljesen mást jelentett, hogy ezzel összezavarja 13 -ast. Mire tényleg odaértek a megfigyelő drónok, már mindenki testét művér borította, és sírást szimulálva kellett őket eltemetnie. De ami utána történt, arról eddig nem tudott. Hogy a drón továbbhaladása után kimásztak és a második világháborús alagutakba rejtőztek el. Hogy minden élelmet és fontosabb felszerelést már hetek óta hordtak le oda, és hogy minden amit fosztogattak és raboltak az ide került. Hogy a végtelen buli és duhajkodás leple alatt végig erre készültek. És hogy István együtt dolgozott Zolival 13-as megalkotásán..

– De mi szükségetek van egy ilyen vénemberre? – kérdezte csendesen a beszámoló végén.

– Az alagutakat véletlenül fedeztük fel, de semmit nem tudunk róluk. Azt tudjuk, hogy szinte egész Pécs és a környező települések többsége megközelíthető rajtuk keresztül. De többet sajnos nem. Eszter szerint Imibá biztosan ismeri, mert sztorizgatott róla mikor a golyót szedték ki a karjából és egy kicsit túl sok morfiumot kapott. – vázolta a terveket István

– Igen. A második világháborúban ezekben a járatokban bújkáltunk először a németek, aztán az oroszok elől. Kevesen ismerjük már a járatok titkát, nem sokan vagyunk már életben. De mire jó ez az egész? Itt fogunk bújkálni, mint valami apokaliptikus patkányok? – nézett értetlen szemekkel Imibá.

– Nem is élt még akkor tata! – szólalt meg hátulról egy hang

– Nem hát! De ezt senkinek nem kell tudnia. A nők szeretik a világháborús sztorikat. – tette hozzá kacsintva Imibá

– Egyelőre várunk – szólalt meg most Gréta. Apa épített egy rendszert, ami 13 -as tudta nélkül hozzáfér az összes jelentéshez amit készít. Ha minden úgy sikerült ahogy tervezte, akkor most már működnie kell a logelemzőnek. Tőle fogjuk kapni az instrukciókat, hogy hogyan tovább. Ha pedig jönnek az adatok, akkor bízunk benne, hogy Istvánnal és a többi zsenivel kitaláljuk, hogyan győzzük le 13 -ast.

– Merész terv. De hogyan fogjuk megtudni, ha talált valamit?

– Ne aggódjon Imibá! Készültünk erre. 13 -as kódjában van egy rejtett rész, amiről még ő maga sem tud. Amíg ezt nem fedezi fel, addig ezen a titkosított csatornán tudunk Zolival kommunikálni. De csak óránként 512 karaktert. Ennyit tudunk úgy elrejteni, hogy ne tűnjön fel neki. Persze előbb-utóbb rá fog jönni, és fel fogja fedezni, hogy valami nincs rendben. Ha szerencsénk van, akkor ehhez kell neki pár hónap. Ennyi időnk van felkészülni a következő lépésekre. Nem tudom pontosan, hogy mit tervez 13 -as. Az alapvető működését a katonai stratégiákra építettük fel. Előbb stabilizálta a helyzetét, megteremtette az alapokat, most pedig terjeszkedik. Európa már az övé, de az egész világhoz még idő kell. Addig pedig nekünk is van időnk. De ha elindul az 5 -ös szint, akkor már tehetetlenek leszünk. Szűk az idő. Szeretnénk, ha végleg leköltöznél hozzánk. De most menjetek vissza. Mert 13 -as biztosan érzékelte, hogy eltűntetek. Egy hét múlva találkozunk! Mindent megszerveztünk. – zárta szavait István és egy kemény kézfogással búcsúzott Imibától.

– Buksit otthon ne hagyd! Hoztunk le neki pár száz kiló kolbászt! – hangzott valahonnan hátulról, és az egész terem nevetésben tört ki.

A retesz csendesen csúszott arrébb, a csapóajtó résnyire kinyílt. Gréta körbenézett. Sehol senki. Kinyitotta az ajtót és kimásztak a lyukból. Visszaültek az asztalhoz és folytatták a játékot. Gréta telefonján több nem fogadott hívás is volt. Alig pár perc múlva nyílt az ajtó és két őr jött be rajta.

– Gréti! Hol a faszba voltál? Már többször is hívtunk! Imibának mennie kell, valami történt a feleségével!

Felpattantak az asztaltól és elrohantak.

[13] Error resolved.
[13] 2 lost people found in Pécs.
[13] No further action is required.

Fekete doboz

[GreeNI_V12] Logba kódolt üzenetet találtam.
[GreeNI_V12] Dekódolás folyamatban... kész.
[GreeNI_V12] - [ISTVN] Találkozó sikeres. Imibá beavatva.
[GreeNI_V12] - [ISTVN] Csapassuk haver! :)

Zoli nagyot sóhajtott, és hátradőlt a székében az üzenetet olvasva. Nagy kő esett le a szívéről. – Talán mégis lehet esélyünk – gondolta magában, de ebben a pillanatban új üzenetek jelentek meg a kijelzőn.

[GreeNI_V12] Frissített log elemzése kész.
[GreeNI_V12] Kódolt üzenetek biztonságban.
[GreeNI_V12] Halál miatt törölt emberek rejtése sikeres.
[GreeNI_V12] ..
[GreeNI_V12] - [13] Unknown code detected
[GreeNI_V12] - [13] decoding..
[GreeNI_V12] - [13] 0.5% complete – time remaining: approx. 30 days

Tehát elkezdődött – mormogta magában a székében hintázva – 30 napunk maradt. Jó esetben.

Temetés

Rohantak a Defi felé, az ajtók még be sem voltak zárva, mikor Imibá már taposta a gázpedált. Negyed óra alatt odaértek Imibáék lakásához, de már csak az ajtón kifelé jövő mentősökkel találkoztak. A hordágyon egy hullazsák feküdt. – Sajnálom – Csak ennyit mondott a mentős. Bezárták az autót és váltottak pár szót Grétával. Imibá összetörve ment fel a lakásba. Még érezte felesége parfümjének illatát a lakásban. Leült az íróasztalához és a kezébe temette az arcát.

Gréta épp elköszönt a mentősöktől, mikor egy hatalmas durranást hallottak az emeletről. Versenyt futottak a mentős sráccal felfelé. Imibá nem tudta elviselni, hogy 47 év házasság után elvesztette a feleségét. – ehh.. még egy kör – szólalt meg egykedvűen a mentős. Nem hívtak még egy autót. A szerelmespárt együtt szállították el a hullaházba.

Mivel a helyzet tiszta volt, egy hét sem telt el a temetésig. Rengeteg ember eljött. Évek óta nem volt ekkora temetés Pécsen. A pap gyönyörű beszédet mondott, de a búcsúztatást Gréta szavai zárták.

– Nem ismertem régóta, de olyan volt, mintha mindig is ismertem volna. Hiányozni fognak a szuper sztorijai. Ahogy Ő mesélt, nem mesélt úgy senki! Ha kellett, felvidított, ha kellett megvigasztalt, ha kellett, elföldelte akit kellett. Most mi földeljük el őt. Jó utat a Földalatti Világba! – zárta szavait, a végén kacsintott egyet, és egy sejtelmes apró mosoly villant át a szája sarkán, de ezt csak az vehette észre, aki nagyon ismerte Grétit..

Folytatom..

A történet korábbi részei

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Haza.. XXI. - KoMBanY's ThinkS

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük