Reboot Furcsa érzés kerített hatalmába, ahogy felidéztem a régi emlékeket. Miután kikapcsoltam, és másnap publikáltam a központ felé az elért eredményt, nagyon felpörögtek az események. GreeNI válasza nem csak engem lepett meg. Elindított egy folyamatot, és hirtelen dőlt a pénz a részlegre! Tamás nem jött vissza. Mikor megmutattam neki GreeNI… Tovább olvasom..
Új nap A nap további része eseménytelenül telt. Gréti bemutatta Esztert a többieknek. Elmondtak mindent. Nem titkolták el a múltját, és azt sem, hogy mit tett. Persze volt ebben az egészben egy hatalmas rakás kockázat, de nem úgy tűnt, mintha Eszter csak megjátszaná, hogy el akart menekülni a fosztogatók közül…. Tovább olvasom..
A fosztogatók Eszter kifakadt, és elkezdett mesélni. Én pedig ledöbbentem, hogy mennyire más a valóság, mint amit elképzeltünk róla. A hegy túloldalán egy teljesen más stílusú közösség alakult ki, mint amit ezen az oldalon Grétiék létrehoztak. Itt egy nagyon komoly, hierarchikus rendszer épült fel, egyetlen, erőskezű vezetővel. Ő irányított mindent…. Tovább olvasom..
Csendes, nyugodt nap volt. Anna kora reggel óta kint volt a pályán. A napok mindig ugyan úgy teltek. Megérkezett, kinyitotta az épületet, főzött magának egy kávét. Aztán kiült a lelátóra, megitta a kávét és közben csodálattal nézte ahogy felkel a nap a pályát körülvevő földsánc fölött. Pályabejárás. Ellenőrizte, hogy nincs-e… Tovább olvasom..
Menekülés Eszter szemében egyszerre volt jelen félelem és könyörgés. Nem tudtam neki nemet mondani. Kinyitottam az ajtót és beljebb csúsztam, hogy be tudjon szállni. Az ajtó csattant és elindultunk. Remegett. Nem tudom, hogy azért, mert ennyire izgult, hogy mit szólok a kérdéséhez, vagy félt valamitől? Ebben a pillanatban megváltozott valami…. Tovább olvasom..
Mi vár ránk? Lassan összeszedtük magunkat, visszaszálltunk az autóba és tovább indultunk. Kivételesen én kerültem a hátsó ülésre Betti mellé, és Máté került vezető pozícióba. A fiúk úgy döntöttek, hogy a folyó-átúszás (vagy ahogy Máté emlegette a sár-dagonyázás) után jobb ha én egy kicsit pihenek. Ő meg amúgy is szívesen… Tovább olvasom..
Felfelé Az út kevesebb, mint 17 km hosszú. Egy szempillantás alatt odaérhetnénk, ha aszfalton mennénk. De nem, ez nem aszfalt. Az út első része nagyon gyorsan elröppent, amíg a városhatárig értünk, hiszen ezek egyszerű városi kis utcák. Ültünk az autóban néztük az apránként lehulló esőcseppeket az ablakon keresztül, és pár… Tovább olvasom..
Felkészülés A feladat elsőre nem is tűnt annyira nehéznek. Felpakolni egy autót egy csomó cuccal, beleülni, átmenni a hegyen és ott szétosztani a rászorulók között. Beszélgetni velük, megismerni őket. Ha valaki szeretne csatlakozni, akkor magunkkal hozni, akik maradnak, azoknál meg kideríteni, hogy mire van szükségük, mit hozzunk legközelebb. Aztán irány… Tovább olvasom..
Találkozás Hamar odaértünk a stadionhoz. A bejáratnál őrök fogadtak, egy rácsos kapu és sorompó. Megálltunk a kapu előtt. Nem tudtam mit kellene tenni, de ahogy behúztam a kéziféket a kapu elkezdett kinyílni. Begurultunk a sorompóig, a kapu pedig bezárult mögöttünk. Az ablakhoz odalépett egy military ruhás férfi, egy másik pedig… Tovább olvasom..
Hajnal volt, kora hajnal. Csendben kel fel, kiosont a hálószobából, felöltözött és evett pár falatot. Magához vette az előző este összekészített fotós felszerelését, kinyitotta az ajtót és elindult. A lépcsőház sötét volt és csendes. Mindenki aludt, de sokan még csak most fekszenek le, ha valami izgalmas éjszakába nyúló filmet néztek… Tovább olvasom..