Szép napsütésben érkeztek meg a helyszínre. Hárman jöttek el, pedig a többieknek is lett volna rá lehetőségük. Lassan letalpalt a jármű, és elkezdték kinyitni a létrát. Ez egy új fejlesztés volt az eddigiekhez képest, mert a legfelső szegmensét be tudja hajlítani. Ezért jöttek el, hogy ezt az új megoldást tesztelhessék. Hármuk közül Zoli és Tamás régóta ismerték egymást. Nem volt közöttük semmi közeli ismeretség, csak kollégák voltak. A harmadik jelentkezőt nem ismerték, csak annyit tudtak, hogy Viktornak hívják.
Az autó letalpalt, a létra nyitva, indulhat a mászás!
Viktor indult neki elsőként. Ilyenkor mindig teljes védő hevederzet van rajtuk, hogy biztosan ne történhessen semmi baj. A zuhanásgátló két karabinere közül, az egyiknek mindig bekapcsolt állapotban kell lennie. Szükség esetén ez menti meg az életüket. Viktor ezt már rutinszerűen csinálta, beakasztotta a két karabinert és nekiindult. 10 méterenként volt egy új bekötési pont, itt először az egyik, utána a másik biztosítót kellett átkötni, és utána lehetett tovább mászni. Lendületesen haladt felfelé és felért a csúcsra, ahol a legfelső létrás tag szögben meghajlítva volt a normál mászási szöghöz képest, a talaj síkjával párhuzamosan. Nagyon oda kellett figyelni az átkötésre, mert a csuklópont miatt nagyobb, közel 50 centis különbség volt a két bekötési pont között.
Átkötötte az első karabinert, kikötötte a másodikat és elkezdett átmászni a vízszintes részre. Ebben a pillanatban valami történt. Viktor lába megingott és lecsúszott a létráról. Elkezdett zuhanni. Nem aggódtak, mert pont az ilyen helyzetekre van a zuhanásgátló. De a bekötött karabiner hangos csattanással egyszerűen elpattant. Viktor pedig zuhanni kezdett a semmibe.
3 másodperc.
Ennyi idő kellett míg Viktor teste egy tompa puffanással leérkezett a betonra.
3 másodperc, ami egy örökkévalóságnak tűnt, de egy pillanat alatt végetért.
A helyszínelők hamar megérkeztek, de nagyon gyorsan végeztek is. Viktor testkameráján tökéletesen látszott, hogy mi történt. Rosszul kötötte be a karabinert. A hibás bekötés miatt nem záródott be a nyelve rendesen és ahogy terhelés érte azonnal elpattant. Nem volt mit tenni, esélye sem volt. Egy hibás mozdulat, egy megcsúszás, és 3 másodperc alatt véget ért egy élet.
A tesztelést erre a napra felfüggesztették.
Másnap folytatódott. Borzasztó ami történt, de már újra talpalt az autó és nyitotta a létrát. Zoli és Tamás már ott álltak készen, hogy indulhassanak felfelé. Mindketten védőfelszerelésben. Úgy döntöttek, hogy együtt mennek, és így segítik és ellenőrzik egymást, nehogy baj történjen.
Sokat gondolkoztak, hogy ki legyen az első, de végül Tamás ment előre. Mint valami pókember, úgy suhant felfelé a létrán. Zoli nem bírta tartani vele a lépést. Féltávnál már közel 10 méteres különbség volt közöttük. Mikor Tamás felért a kritikus pontra, Zoli még egy teljes létra szekciónyi távolságra volt tőle. – Elkezdek átkötni! – és Tamás már akasztotta is át a karabinert – Basszameg! – törte meg a csendet egy ordenálé üvöltés.
Zoli felnézett, és látta, hogy Tamás a vízszintes létrarészről zuhan lefelé, és ismét felcsattan a karabiner törés hangja..
De Tamás megkapaszkodott! És most a két kezével a létra szélébe kapaszkodva lógott lefelé. – Kapaszkodj! Jövök segítek! – üvöltötte Zoli, és villám tempóban kezdett mászni felfelé. Elérkezett a csuklóhoz, átkötött és már csak pár méterre volt Tamástól. Közben folyamatosan beszélt hozzá, ezzel saját magát is felkészítve arra, ami történni fog. – Tamás! Föléd fogok mászni! A fő karabinerem bekötve marad, a másodlagosat pedig kikapcsolom. Le fogok hajolni hozzád, és rögzítem a hámodhoz! Így már biztonságban leszel és segítek visszamászni!
Teltek a másodpercek, Zoli odaért Tamás fölé. Kikötötte a karabinert és hajolt volna le, hogy rákössön kollégájára. Tamás felnézett rá. Egyenesen bele a szemébe. – Sajnálom. Ez ennyi volt – mondta, és egyszerre mindkét kezével elengedte a létrát.
Zoli végig a szemébe nézett.
3 másodperc.
Ennyi volt, mire Tamás földet ért.
3 másodperc. De az utolsó pillanatban Zoli becsukta a szemét. Nem bírta nézni ahogy földet ér a betonon.
Percekig feküdt fent a vízszintes létrán. Hallotta ahogy szirénázva megérkeznek a mentők. Hallotta ahogy kiabálnak neki, de nem tudta felfogni, hogy mi zajlik körülötte. Aztán lassan elindult lefelé. Fokról fokra vonszolta lefelé magát a létrán. Rutinszerűen kapcsolta ki és be a leesés gátlókat. Mire leért, már mindennek vége volt. Tamást elvitték a mentők. Csendben mentek, sziréna nélkül. Meghalt. Lelépett az utolsó fokról eltántorgott a kerítésig és összerogyott a betonfal tövében.
Látta ahogy dolgoznak a helyszínelők. Ahogy összecsukják a létrát. Ahogy mindent gondosan feljegyeznek és elmennek.
Egyedül marad.