Sokat dolgoztam, de még többet gondolkoztam az utóbbi hetekben és ahogy közösségi média oldalakon, weboldalakon és újságcikkeken szocializálódtam, egyre több olyan gondolat mászott bele a fejembe, hogy „de mégis miért?!?”
- Miért akarunk mindig mindenáron kommunikálni és mindent mindenkinek elmondani ami velünk történik?
- Miért változtak meg az internet használat szokásai? Régen nick névvel őszintén, most saját névvel paraszt módon.. ?
- Miért veszünk prémium termékeket, ezzel akarunk kitűnni a tömegből?
- Miért akarunk mindig mindenből egyre többet ahelyett, hogy élveznénk azt, amink van?
- Miért lett annyira fontos az, hogy mások legyünk mint mások, miközben pont emiatt lesz belőlünk „tucat”?
- Miért motorozik egyre több ember? Az élvezetes autók kihalnak és kell az izgalom, vagy csak ez az új mánia amivel ki akarunk tűnni a tömegből?
- Régi autó vs. új autó? A kínaiakra fogjuk, hogy miattuk van bajban az európai autóipar.. de a valóság mintha mégsem ez lenne..
Jó, oké… tudom tudom.. a fenének gondolkozok ennyit.. hát nincs ennek jobb dolga?!? 😀
Szóval sok sok kérdés, sok miért, ami felgyűlt bennem (de miért?), DE most mindennek a végére járok! 🙂
A cikkben található pár grafika, de a fényképek mind saját készítésűek és alattuk ott a link a fotós oldalamhoz ahol megtalálhatóak 🙂
Kommunikáció minden áron!?!
Úgy tűnik, hogy az utóbbi években mindenki mindent mindenkinek el akar mondani, meg akar mutatni, ki akar fejteni, és persze úgy, hogy ezért fizessenek is neki és senki semmi rosszat ne kommenteljen hozzá, hanem csakis pozitív reakciók jöjjenek arra amit közzé tesz!
Persze ennek mindig megvolt a maga helye, csak ezt úgy hívták, hogy újságírás és az újságírók művelték. Ők voltak azok akik az apró-cseprő érdekes vagy kevéssé érdekes dolgokat megfogalmazták, megírták és publikáltál. Nagy előnyük az volt, hogy volt egy kontroll – hiszen bármi nem jelenhetett meg – és a tartalmi/szakmai kontroll mellett volt egy stilisztikai/helyesírási is, hogy ami publikálásra kerül az ne csak igaz legyen, hanem helyesen is legyen megírva.
Meg volt az író/költő irányvonal, akik ennél jóval szabadabban dolgozhattak, hiszen nekik a fantáziájukra volt bízva, hogy mit írnak meg, és bár helyesírásilag, stilisztikailag ők is ellenőrízve voltak, de tartalmi megkötés nem nagyon volt, azt írtak, azt fantáziáltak amit csak akartak!
Aztán jött az internet.. illetve nem is az internet, mert az még maradt a hagyományos kereteknél, csak elektronikus formátumot adott a közlésnek. Az igazi változást a közösségi média berobbanása okozta és hirtelen mindenki minden el akart mondani és meg akart mutatni!
Mit evett, mit ivott, kivel beszélt, mit látott, kivel találkozott, milyen bugyit vett fel, de olyan is van aki minden nap publikálja, hogy mit tojt a wc -be..
Ezzel persze együtt jár az a jelenség is, hogy ha valamit publikál, akkor azt szeretné, ha ezt sokan látnák, sokan reagálnának rá, DE mindenki csak pozitív és támogató kommentet írjon! Hiszen az mekkora troll már aki oda mer írni valami olyat, ami nem egyezik meg a posztoló véleményével? Vagy netán esetleg kifejezetten ellene beszél? Vagy még arra is vetemedik, hogy olyat kommentel, aminek semmi köze nincs a poszt témájához?!? Úristen! Hogy képzeli!
Komoly dolgok ezek.. a sok troll.. fel kéne nyomni mindet.. vagy a legjobb lenne lecsukni őket.. a francnak kellenek a világnak olyanok akik nem értenek egyet velem!?!
Pedig igazából ő sem csinál mást.. kifejti a véleményét és ezzel ellentmond másoknak. Sőt! A legtöbb poszt ihhletője pont az a kiindulási helyzet, hogy nem ért egyet valamivel a posztoló!
Aztán szépen lassan rájöttem, hogy ennek az egésznek a hátterében semmi más nincs, csak az, hogy ki akar tűnni a tömegből. Meg akarja mutatni magát, azt akarja, hogy lássák, hallják, olvassák őt! Hogy legalább egy kis időre kiszakadjon a hétköznapból, rá figyeljen mindenki és ő egyen a világ közepe legalább arra a pár percre..
Persze ez kívülről nézve (főleg IT -s szemmel) ez nem más, mint hatalmas mennyiségű „digitális szemét” termelése nap mint nap, folyamatosan, megállás nélkül.. Ehhez szerverek kellenek, eszközök, erőforrások.. és mindezt miért? Totálisan feleslegesen.. a tízmilliomodik lefényképezett reggeli capucchino.. a kétmilliomodik lefényképezett ebéd.. vagy a sok százmilliomodik cicás videó, mert hát az a kis cuki szőrgombóc olyat csinált, amit aztán tuti még soha egyetlen cica sem csinált az egész világon! 😀
Érdekesség: LinkedIn -en megjelent egy poszt, hogy készült egy szuper AI -os, automatizációs csoda módszer, amivel csak megmondod a témát, és az AI megírja a posztot, ki is teszi, meg minden és neked semmivel semmi dolgod nincs! Csak gyűjteni a likeokat 😀 Hát ez nálam kiverte a biztosítékot, ki is írtam magamból, és életem legnépszerűbb posztja lett, akkora olvasottsággal, amit még soha semmi más írásom még megközelíteni sem tudott 😀
Nézd meg, és szörnyülködj velem, hogy sokan már ahhoz is lusták lassan, hogy szeretkezzenek a szerelmükkel 😀
Régen minden jobb volt! A kommentek is..
Amikor az internet elkezdett terjedni, és már nem csak egy szűk, kiváltságos kör használta, de még nem is volt minden pillanatban ott minden zsebben.. na én ezt hívom az internet aranykorának!
Nagyon nagyon sok információhoz hozzá lehetett jutni, ha tudtad, hol kell keresni. Nagyon sok szakmai beszélgetés, fórum, levelező lista volt ahol tudtál segítséget kérni, meg tudtatok beszélni problémákat, eszméket, eseményeket.
Érdekes módon ebben a korszakban a legtöbben nem a saját nevünkön, hanem egy nick néven voltunk jelen (én Kombany néven), de ettől függetlenül nagyon meggondoltuk, hogy mit írunk le. A nevünk egyet jelentett velünk, nem engedhettük meg, hogy csorba essen a hírnevünkön! Nem bántottunk ok nélkül, nem támadtunk, nem beszéltük ki egymást, igazából ugyan úgy kommunikáltunk, mintha élőben beszélnénk. Felvállaltuk hogy ki vagyunk, mi a véleményünk, és bármikor szemtől szembe is vállaltuk azt amit leírtunk.
Na ez változott meg az utóbbi években nagyon.
A világ átállt egy olyan kommunikációs stílusra, hogy bár a legtöbben a saját nevükön, nem álnéven vannak jelen az interneten, mégis olyan stílusban, olyan módon, olyan tartalommal kommunikálnak ami vállalhatatlan. Persze, kivételek mindig vannak, de többségében sajnos elmondható, hogy az internet olyan lett, mint egy nagy „pletykaparti”, ahol mindenki kimond mindent, olyan dolgokat olyan stílusban amit és ahogyan élőben, szemtől szembe soha nem merni egy másik embernek mondani.
Úgy gondolom, hogy ez valahol szimpla gyávaság.
Nem akar senki szembesülni azzal, hogy valakinek nem egyezik a véleménye az övével. Így aztán, ha olyan komment érkezik, ami nem tetszik neki, akkor törli, tiltja, vagy az egész kommentelési lehetőséget megtiltja a posztja alatt. Míg a másik oldal is gyávaságból cselekszik, mert azokat a dolgokat amiket élőben nem mer elmondani (vagy amilyen stílusban nem meri élőben elmondani..), azt gondolkodás nélkül megteszi az interneten keresztül.
Élőben nem tudod „lehalkítani” a másikat, élőben nem lehet befogni a másik száját, vagy törölni amit mond.. élőben a másik szemébe kellene nézni, és ha mondunk valamit, annak vállalni kell a következményeit.. de az interneten.. ott mindent lehet.. büntetlenül.. arctalanul.. az pedig, hogy a nevünket úgy ismerik meg, mint „ő az a bunkó köcsög..” ne ez az égvilágon senkit sem érdekel..
Szép új „kommunikációs világ”.. 🙁
Más akarsz lenni? Vegyél prémiumot!
A világon mindenre igaz, hogy többféle minőségű verzióban készül. Legyenek azok tárgyak, szolgáltatások, vagy bármi. Ezzel nem is volt semmi baj, addig, amíg valaki ki nem találta, hogy létrehoz egy terméket, ami ugyan azt tudja, mint bármelyik másik, csak épp elnevezi „prémium” terméknek, rátesz egy tízszeres árszorzót, és máris kész az exkluzív prémium termék!
Sokba kerül, kevés van belőle, várni kell rá.. egyszóval nehezebben lehet megvenni, birtokolni.
Ez pedig a jelen századunkban az igazi mézesmadzag! Ki akarsz tűnni? Vegyél prémium termékeket!
- Szükséged van rá? Nincs? Semmi baj!
- Alig tudod kifizetni, belerokkansz a megvételébe? Semmi baj!
- Full feleslegesen terheli a környezetet a legyártása, mert csak azért van, hogy legyen, de igazából semmi értelme sincsen? Semmi baj!
Semmi baj mert:
- mert megérdemlem
- mert ezzel mutatom meg, hogy ki vagyok
- mert így kitűnök a sorból
- mert megtehetem
- mert meg tudom fizetni
- stb. stb.
Lehet ez tárgy, lehet ez szolgáltatás, utazás vagy „élmény”.. teljesen mindegy, csak legyen „prémium”.. 🙁
Megvan? Meg! Elég? Nem! Elég lesz valaha? SOHA!
Persze ezzel még nem ért véget a történet. Megvettük, megszereztük, birtokoljuk, de ennyi nem elég! Ennyi soha nem elég! Folytatni kell, újat kell venni, újat kell készíteni! Tovább kell bővíteni, még több termékkel, tárggyal kell magunkat körbevenni!
Kell még egy kabát.. még egy póló.. még egy huszadik cipő.. még egy autó.. egy újabb autó.. egy újabb telefon.. hiszen már kijött belőle a legújabb! akkor nekem miért nem az van a „zsebemben”?
Nincs megállás soha!
A gyártók, a cégek, a marketing ügynökségek pedig ennek mind csak örülnek, hiszen rajtunk keresnek, belőlünk élnek, nekik nem érdekük az, hogy visszafogjuk a fogyasztásunkat. Persze ők nagyon „zöldek”.. ápolják a környezetet, csökkentik az ökológiai lábnyomukat, etikus gazdaságokból vásárolnak, stb. stb.
De a vége mégis csak az, hogy folyamatosan gyártják a termékeket, amik igazából nem jobbak, nem tudnak többet, DE KELL! mert ez a legújabb.. Aztán fél év múlva jön a következő és megint lehet menni és megvenni.. és termelni a profitot.. és egyben a szemetet, amivel szépen lassan megöljük a Föld -et..
Mindezt azért, mert az a tévképzet van a fejünkben, hogy ettől leszünk VALAKIK! :(
Mi mind egyéniségek vagyunk!
Ehhez nincs semmi hozzáfűzni valóm, Monty Python a Brian élete című filmben már tökéletesen megalkotta azt, amit el szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, így csak szimplán nézzétek meg, tökéletesen megalkotta amire gondolok ebben a témában! 🙂
Rohadt régi film, de a mondanivalója sajnos aktuálisabb, mint valaha..
Motooooooor!
Végre egy tényleg izgalmas, érdekes és vagány téma, ami közel áll hozzám! Autók azaz most épp motorok! Gépek amik büdösek, koszosak, hangosak és ha nem figyelünk akkor megölnek minket! 😀
A kisfiam most csinálja élete első jogosítványát, a segédmotoros jogosítványt (AM kategória). Az oktatójának volt egy jó kis mondása ezzel kapcsolatban: „Vegyél egy motort a fiadnak, soha nem lesz pénze italra, cigire és kábítószerre!” Jó mondás. Tetszik. És igaz is 😀
De miért van ennyi motor az utakon? Miért pörgött fel ennyire a motor-business, miért akar mindenki motorozni, miközben pár éve még úgy tűnt, hogy a kis városi robogókon kívül kihal a motoros társadalom, és a motorosok megmaradnak azoknak a kemény, törvényen kívüli embereknek, ahogyan a filmekből emlékszünk rájuk. Mi változott meg mégis?
A válasz egyszerű: kiherélt szarok lettek az autók, meg az egész társadalmunk is.
Régen ha volt jogosítványod, lett autód, vezettél, akkor ahhoz tudás kellett, erő kellett, elkötelezettség kellett. Most mi van? Bárki vezethet autót. Bárki megvehet bármilyen autót, minden autó nagy és biztonságos és gyors, és csendes, és kicsi a szervizigénye (a garancia ideje alatt.. de erről majd külön témában leljebb..).
A vezetést (vezetési élményt) a modern technológiák, a biztonság, a könnyű vezethetőség az automatizálás gyakorlatilag megölték. Ha új autóba ülsz, akkor gyakorlatilag már nem beszélhetünk vezetési élményről :(
Persze vannak ma is olyan sportautók, amikkel át lehet érezni az adrenalint, de ezek egy átlagembernek (de még sok tehetős embernek is) megfizethetetlenek. Illetve az a baj, hogy még a supersport autók is eljutottak arra a szintre, hogy a vezetéstámogató rendszerek és a zajcsillapítás miatt ahhoz, hogy érezz is valamit az autóból, ahhoz már 200 km/h -val kell menni, ami finoman szólva is balesetveszélyes.. meg nem is nagyon tudod kiautózni belőle amit tud..
És azért valljuk be versenypálya sincs sok, ahová esetleg el lehetne járni, hogy kiélje az ember az ilyen vágyait. Ugyanis két pályát (Hungaroring, Balaton Circuit) leszámítva a többi pálya rövid, szűk és technikás, szóval azok a kicsi, könnyű, agilis versenyautóknak kedveznek nem a mai nagy és nehéz batároknak. Így aztán gyakorlatilag az is ki van lőve, hogy a csúcsszuper új autódat legalább pályanapokon ki tudd használni, hogy élményt is adjon, ne csak tankolni kelljen.
Mit lehet tenni? MOTORT VENNI!Hiszen egymillió forint alatt már tudsz olyan motort venni, ami bőven 200 km/h fölötti sebességre és 5 másodperc alatti 0-100 gyorsulásra képes, és amivel akár tíz másodperc alatt is meg tudod ölni magad! A férfiaknak pedig lételeme az adrenalin. És egyre több nőnek is! 🙂
A baj ezzel csak az, hogy motoros jogsit csinálni könnyű, motort venni könnyű, de motorral megölni magadat vagy mást… hát.. bizony az is könnyű..
Sajnos ezért is van egyre több baleset. Halálos baleset is. Ez a hátulütője annak, hogy egyre több a „divatmotoros” megfelelő tudás nélkül, csak azért, mert „menő” akar lenni.. és ebben persze élen járnak a kapuzárási pánikos pocakos apukák is nagyon komoly mennyiségben.. 🙁
Tehát hátom csoport van akik erősítik a motorozást:
- az egyik a kapuzárási pánikos, felvágós, keménykedős, „kihanemén” pasik
- azok akik a vezetési élményt íz autóktól nem kapják meg, ezért a motorok felé fordulnak
- és azok akiknek a motor csak közlekedési eszköz (ők mondjuk nem sok vizet zavarnak 😀 )
Az autók szarok! Rohadjanak meg a Kínaiak!
Trend lett szidni a kínai autógyárakat amiért elárasztják az „olcsó szemetükkel” a világot, és ezért szegény régi, nagynevű autógyárak egyre nagyobb bajba kerülnek, és lassan, de biztosan haladnak a csőd irányába..
Én ezt egy kicsit másképp látom.
A nagy és híres gyártók elkényelmesedtek. Vagy mondjuk úgy: „belekényelmesedtek” a jóba. Az eladások nőnek, a vevők jönnek, a piac pörög.. Aztán az innováció elmaradt.. a termékek ára az európai gyártás miatt emelkedett.. és végül előállt egy termék ami drága és unalmas volt. Aztán jöttek a kínai gyártók akik egyre jobb minőségű és egyre innovatívabb autókat dobtak a piacra, az áraik pedig drasztikusan a nagy nevek alatt maradtak..
Aztán eljött a fordulópont és a „kínai” autók minősége már elérte azt a szintet, hogy az „európai emberek” minőségi elvárásainak is megfeleltek, és be is törtek az európai piacra.
Mit tettek a naaaagy és neves gyártók? Pánikba estek. Elkezdték lenyomni az áraikat. Persze ezt csak a minőség rovására tudták megtenni.. Mi lett a vége? A kínai autókhoz képest még mindig drága autók, innovációk nélkül, csökkentett minőséggel és csökkentett (műanyag) vezetési élménnyel, míg a kínai gyártók innovatív, olcsó, gyorsan elérhető és egyre nagyobb vezetési élményt kínáló autókkal árasztják el a piacot.
De akkor miért is csodálkozunk?
Egyetlen út lenne szerintem. Elfogadni, hogy a nagy mennyiségű és olcsó autók terén NEM tud versenybe szállni az európai autóipar. Csak pár márka fog fennmaradni. Azok, akik kiemelten jó minőségű, exkluzív, innovatív autókat gyártanak, vagy azok akik valamilyen speciális autótípusra állnak rá, mint mondjuk sport autók, versenyautók, stb.. Ez az egy út van.
De ahogy látom ezt a naaagy és neves gyártók még mindig nem értik. Jönnek ki az új modellek.. a hatalmas nagy SUV -ok.. olyan minőségben amit pár éve még kinevettünk ha egy kínai autó ilyen volt.. most meg ezek a nagy nevek gyártanak ilyen szemetet.. és ráadásul drágán..
Nem jósolok nagy jövőt az európai autógyártásnak.. Marad pár különleges márka, a többi pedig menni fog a levesbe.. Opel? Citroen? Seat? Ford? Skoda? Volkswagen? ezekből nem marad semmi.. BMW, Audi, Mercédesz, Alfa, Volvo.. háátt.. ha tudnak váltani, akkor maradni fognak, ha nem, akkor ők is el fognak tűnni a semmiben, mint a többiek.
Talán a Seat az egyetlen aki erre már ráérzett és létrehozták a Cupra almárkát, ami szépen pörög is. Meg a Renault, a Citroen és a MINI is próbálkozik szépen, hogy olyan rétegtermékeket hozzanak be, amik megmenthetik őket, de hol vannak a többiek? Miért nem lépnek még mindig? Vagy ők már feladták? Aki nem lép erre az útra, az menni fog a süllyesztőbe.. mindegy, hogy mekkora nagy nevű és milyen régi márkáról van szó..
Kíváncsi leszek, nagyon kíváncsi.. a szemünk előtt alakul át drasztikusan az autóipar..
Köszönöm szépen én pedig maradok a 20 éves bontószökevényeimnél 😀
Hogy miért? Nézzük az érveket:
- Olyan vezetési élményt ad a hétköznapokban, amit az új autókban csak a dedikáltan „sportautó” kategóriába eső járművek adnak meg
- Kicsi, könnyű, agilis, éppen ezért az országban elérhető kis versenypályákon is élvezettel lehet vele pályanapozni „fillérekből”
- Szerelése egyszerű és kiszámítható, ha van hozzá affinitásod, akkor akár otthon is. Nem kell hozzá speciális szoftver, speciális szerszámok, speciális tudás
- Alkatrészek viszonylag olcsóak hozzá, egy új autóhoz egy törött tükör többet kerül a rengeteg szenzor miatt, mint az én autómhoz egy komplett új motor
- „ÉN VEZETEK!” nem az elektronika, nem a számítógép, hanem ÉN!
Nekem ennyi bőven elég. Több is, mint elég. Maradok a régi és öreg autómnál. 🙂